Montegazza egy ujabb" kérdést vetett föl, amelynek teljes megfejtése bizonyára még hosszu időt igényel. Az olasz tudós a "Nuova Antológia" legujabb füzetében felhívást intéz az egész müvelt világ tudósaihoz, hogy vele együtt kutassanak ama források után, amelyekből az egyes nemzetek jellemét meg lehet állapítani.

Montegazza maga is belátja a probléma nehéz voltát és pontról-pontra meg is mondja, hogy megfejtése miért oly bajos. Első sorban az objektivitás hiánya áll a helyes megfejtés utjában, mert hiszen a dolog nem is képzelhető máskép, mint hogy minden nemzet jellemvonásait az illetö nemzetnek egy tudósa állítsa össze. Már pedig az ritkán lesz elfogulatlan nemzete iránt. Hát még ha egy idegen nemzetheti állítaná azokat össze!

— Vajjon van-e oly szörnyűség — irja Montegazza — amit 1870. után a németek még tudománvos folyóirataikban is, rá nem fogtak a francziákra. Még maga a nagy, nyugodt természetü Virchov is, hogy a francziák tudományos gőgjét lehütse, azt mondta egyszer, hogy mi olaszok sokkal előbbre vagyunk a, tudományok terén, mint nyugoti szomszédaink. Ez nem volt csak egyszerű hizelgés, ez egyszerüen nem igaz.

E fejtegetései illusztrálására Montegazza vagy ötven nagynevü iró nyilatkozatait közli, melyek az olaszokra, francziákra, németekre, angolokra, szlávokra és amerikaiakra vonatkoznak s amelyekből kitünik, hogy még a legnagyobb irók is tévedhetnek, mikor idegen nemzetekről mondanak véleményt.

Kimutatja, hogy habár egy nemzet külsö jellemvonásait könnyü fölismerni, mégis képtelenségekre vezetne, ha néhány mindennapi melléknévből akarnók összeállitani a különböző nemzetek jellem-táblázatát, mint aminő például a következö :
Az olasz : szépért lelkesülő és exotikus.
A franczia : könnyen hevülő, ingerlékeny, exotikus és állhalatlan.
A német: naiv és lelkesülő.
Az angol: önző, vallásos, nyerő természetü, talán hizelgő is, de mindenesetre büszke.
A magyar: lobbanékony és heves, egyeneslelkü, de haragtartó. . .
A spanyol: öszinte, forróvérű és büszke.