A Ganz és Társa Villamossági, Gép-, Waggon-és Hajógyár Rt.

a magyar nehézipar egyik vezető vállalata, a gyárat 1844-ben alapította Ganz Ábrahám svájci eredetü vasöntő, aki, miután inaséveit leszolgálta, céhe felszabadítólevelével vándorútra kelt. Így került hazánkba, ahol a József Hengermalmi Társulat alkalmazta öntődéjében. Ganz Ábrahám ezután rövidesen önálló lett és országos hírnévre tett szert a Lánchíd építésekor a híd öntöttvas kereszttartóinak elkészítésével. Kis gyára folyton bővült és akkoriban főleg malom-hengereket és vasúti kerekeket öntött.

A magyar föld átalakító ereje Ganzot is jó magyarrá tette és a 48-as szabadságharc tartama alatt üzemében kizárólag ágyúgolyókat öntött a magyar tüzéreknek, amiért be is börtönözték. A szabadságharc után már mint magyar állampolgár áll vállalata élén, Buda városa díszpolgárává választja és munkás életének elismeréseképpen királyi kitüntetésben is részesül. A hosszú szakadatlan és izgalmas munka idegeit felőrölte és ezért helyére korábbi munkatársa, Mechwart András került.

Az ő nevéhez fűződik a vállalat gyártási ágainak kiterjesztése és a Ganz-gyár világhírnevének megalapozása. Mechwart honosította meg a gőzgépek gyártását és az általa szerkesztett hengerszék az egész világ malomiparát átalakította. Idejében felismerte a magyar villamossági ipar jelentőségét és ennek megfelelően kezébe vette annak megvalósítását. Ő nevelte Zipernovszkyt, Dérit es Bláthyt, akik korszakalkotó villamos találmányaikkal még jobban öregbitették a Ganz-gyár hirnevét. A Kőbányai-úti Első Magyar Waggongyár megszerzésével Mechwart elindította a Ganz-gyárat arra az eredményekben dús útra, amelyen a vállalat a vasúti közlekedéssel kapcsolatban már sok évtizede halad.

Negyven évig állott Mechwart András a Ganz-gyár élén, akit a vezérigazgatói székben Asbóth Emil miniszteri tanácsos, műegyetemi tanár követett. Asbóth működése alatt történt a további gyártási ágak bevesetése és a Danubius hajógyár beolvasztása. A magyar hadiflotta fejlesztésében is jelentös rész jutott a Ganz-gyárnak, amely erre a célra létesítette a fiumei hajógyárat. Itt bocsátották vízre a 24.000 tonnás SZENT ISTVÁN csatahajót és itt épült a NOVARA is, Kormányzó Urunk parancsnoki hajója, valamint még számos hadihajó és tengeralattjáró.

A háború utáni Csonka-Magyarország nehéz helyzetbe hozta a magyar gépipart, amely a kis ország kereteihez képest erősen túlméretezett volt. Ezért a Ganz-gyár nagy áldozatok árán végrehajtotta a gépipari koncentrációt, amennyiben magába olvasztotta a Schlick-Nicholson, Lipták és Kistarcsai gépgyárakat. A szűkkeretű belföldi piac szükségessé tette továbbá a fokozott exportot és e célból a vállalat Európában, a Közel-Keleten, Indiában és Dél-Amerikában eladási szervezeteket létesített, amelyek segítségével a nehéz időkben együtt tudta tartani és foglalkoztatni kiváló mérnöki karát és szakmunkás állományát.