Az álló és a gyors mozgásu pályarész közt végigvonuló lassu mozgásu pályaszalag arra való, hogy az ember ne legyen kénytelen hirtelen átugrani a sebes mozgásu járdáról az álló pályarészre. Helyenként korlátok vannak alkalmazva az ide-oda átlépés könnyitésére, biztositására. A gyors mozgásu pályarész két méternyi, a lassu 90 centiméternyi, az álló pályarész pedig 1.10 méternyi széles. 

A mozgó járdaszalagok apró kis négykerekü szekereken nyugszanak; a szalag daraboknak félköralaku végei pontosan egymáshoz illenek; az egésznek olyan a képe, mint valami óriási, izületekből álló, lapos testü kígyóé, mely megszabott pályán gyűrűzik tova.

A mozgó járdát elektromos erő mozgatja. Mindenik szekér alatt egy-egy dynamo-gép van; ezek lassúbb, vagy gyorsabb mozgást hoznak létre a szernit, a mint a mozgató hengerek kisebb (Petite poulie motrice), vagy nagyobb (Grande poulie motrice) átmérőjüek.
Az egész szerkezet vashidaláson mozog, mely viszont faoszlopokra van erősitve, hogy így a zaj és a rázkódás csekélyebb legyen.

A mozgó járdára helyenként lépcsőkön, helyenként pedig mozgó feljárókon jut fel az ember, aztán külön-külön átjárókon megy át róla az útba eső kiállitási épületek első emeleti helyiségeibe. A járda zakatolva szalad alattunk a pavillonok mellett, a melyhez a legtöbb helyen lejárók vezetnek. A járda alatt, a járdát tartó oszlopok között nyüzsög az ember-raj, tolonganak a kocsi-sorok. A fel- és átjáró helyeket „állomásoknak” nevezik ugyan, de állomás voltaképpen nincs, mert – mint az elmondottakból is érthető – a járda állandó mozgásban van; állomásról csak annyiban lehet itt beszélni, a mennyiben az álló járdaszalag tizenegy helyen kiszélesedik a fel- vagy leszállás megkönnyitése kedvéért.

A mozgó járda vitelbére 50 centime, a melyért csak egyetlen körútat lehet tenni; a körút 20 perczig tart.