A discus lencse alakú, kemény fából esztergályozott korong, mely oldalain rézlemezzel van bevonva. Körös-körül pedig vasabroncs veszi körül. Súlya 2 kg.

Különösen a görögöknél játszott a discusdobás nagy szerepet. Az athéni versenyeknél csak az vehetett részt, a ki a discust 25 m. távolságra tudta eldobni. A görögök leghíresebb discusdobója Paraskevopulos volt, a ki különössen azzal tünt ki, hogy utánozhatatlan szép testtartással végezte a discusdobást. Híres discusdobó volt a koppenhágai Jansen is.

A discus dobása egy négyszögletű faállványról történik, melynek felülete 2 1/2 m², magassága pedig körülbelül 6 cm. Ezt az állványt a görögök „balbis”-nak nevezték.

A discus dobására vonatkozó szabályok, melyek az ismeretes görög „Myrton” szobor alapján készültek, a következőkben adják meg a tudnivalókat.

1. A discusdobó a fából készült dobogóra lép. A jobb láb ekkor 10-15 cm távolságban van a bal láb mögött. (Lábtól lábig mérve.)

2. A jobb kézzel a discust körülbelül vállmagasságig felemeli, mialatt a bal kéz segítségére van. ( Lásd az 1. ábrát.) Segítségére van pedig azért, mert a discust a jobb kéz csak az ujjperczekkel tartja, a hüvelykujj pedig külső oldalához lapul.
Most a jobb kar hírtelen hátralendül, miáltal a tőrzs annyira előre hajlik, hogy a bal kar a jobb térd alá jön.
Egyszersmind a bal láb is a hátralendülés következtében a jobb láb mögé kerül, még pedig úgy , hogy annak csak a lábujj hegye érinti a földet. Az egész testsúly most a jobb lábon nyugszik.( Lásd a 2. ábrát.)

3. A discus most körülbelül vállmagasságban van a test mögött, a dobó szemei pedig a discusra szegezvén. Ekkor a discus egy hirtelen előrelendüléssel elhajíttatik. A test e közben kiegyenesedik és a bal láb támadó állásba lép a jobb láb elé. ( Lásd a 3. ábrát.)