A khinaiak kegyetlenségéről a még csak rövid idő óta duló lázadás ideje alatt sokat írtak az ujságok.

Az a kegyetlenség pedig, melylyel a khinai csapatok Peking utczáin a szerencsétlen német követet meggyilkolták, megdöbbenést okozott egész Európában. Megbizható pekingi jelentések szerint ugyanis a meggyilkolt ember holttestét a feldühödött tömeg darabokra vágta és testrészeit tűzben elégette.

Nagyon jellemzik a khinaiaknak az odavaló európaiak által jól ismert kegyetlenségét azok a hirek, hogy az összes Pekingben bezárt európaiakat meggyilkolták s egyetlen európai ember életét sem kimélték meg.

Peking falaira pedig győzelmi jelként kitűzték a legyilkolt európaiak fejét. Ha ezek a hirek elterjednek s a Khina tengerpartján élő európaiak között hitelre találnak, ez kétségkívül legjobb bizonyitéka annak, milyeneknek ismerik a khinaiakat s hogy gyülöletökben minden idegen iránt a legborzasztóbb kegyetlenségre is képesnek tarják őket.

Nagyon érdekes ily körülmények között egy Garnier nevű khinai franczia hittéritőnek nem régiben megjelent füzete, melyben a Khinában szokásos büntetéseket írja le, mert ezek a büntetések élénk világot vetnek a khinaiak durvaságára.

A büntetések között első helyen van a pofon(pi-csang-cse). Két hóhér megragadja a szerencsétlen áldozatot, a kinek le kell térdelnie. Az egyik hóhér ezután a térdére fekteti a bűnös fejét, úgy hogy az arcza vizszintesen esik a térdén. Ekkor a másik egy négy bőrszijból csinált korbácscsal annyiszor üt a szerencsétlen arczára, ahányszor a mandarin parancsolja. A bűnös többnyire az első pofon után elvesziti eszméletét, arcza borzasztóan feldagad s rendszerint több fogát is elveszti.

A khinai igazságszolgáltatásnak továbbá a kinzó-szerszámok között kétféle kalitka van rendelkezésére. Az első a foglyok szállitására szolgál s rendszeresen olyan kicsi, hogy lehetetlen benne megmozdulni. Volt oly eset is, hogy a megkinzott foglyot egy 80 centiméter magas és egy 30 centiméter széles kalitkában vittek Huiba. 

Néha a foglyot hajánál fogva egy a kalitka felső részén lévő kampóra erősitik. A másik, a függő kalitka inkább kinzó eszköz. Másfél méter magas, de a szerencsétlen áldozat lába alig éri a padlóját. A kalitka hordóhoz hasonlit s ebben ül a bünös, feje pedig olyan szűk lyukban van, hogy meg se tud mozdulni.

Khinában alkalmazásban van még a legsötétebb középkor kinzó-szerszámai közül a kéz-és lábszorító. Ezek között is van rendes és rendkivüli. Már a rendes is elég borzalmas. Három egymást keresztező fadarabból alkotott készülékbe szoritják a bünös lábát, mig a csont egészen összetörött.

Kevésbé féjdalmas a kézen alkalmazott kinzás. A kéz ujjai közé fadarabkákat helyeznek el, azután a kezet kötelekkel összekötözik. Sokkal borzasztóbb a rendkivüli szorító. A bűnös testéről apró darabokban levágják a bőrt. Ezt a büntetést csak a legnagyobb büntetteknél alkalmazzák.

A lassan megfojtást Khinában kevésbbé megszégyenitő büntetésnek tartják, mint a lefejezést. A legtöbb tartományban a következőképen hajtják végre.

A vesztőhelyen az elitéltet kezén, lábán és derekán egy kereszt-alaku tuskóhoz kötik. A fejet hurokba teszik, amelynek két végét a hóhér megrántja. A kivégzendő arcza előbb bíbor-vörös, aztán sötét ibolyaszinű lesz, szeme kitágul, majd becsukódik ismét és elveszti eszméletét.

De most a hóhér ismet megereszti a hurkot, úgy hogy a szerencsétlen újra levegőt kap s lassanként magához tér. Nincs borzalmasabb látványosság, mint az elitélt, tévelygő, véres tekintete, a mint ismét kinyitja a szemét. Ezt a borzasztó eljárást háromszor ismétlik.

A khinaiak a legsulyosabb büntetéssel a felségárulót, felségsértőt és apagyilkost sujtják. Ez a lassú halál, a melyet ugy hajtanak végre, hogy a szegény bűnöst élve darabokra vágják. Egy nyilt téren vesztőhelyet állítanak föl. Az elitéltet kezén és lábán tuskóhoz kötözik, nyakát pedig vasfogóba szoritják. Az elitélt mellett födött kosár van tele késsel s minden késre rá van irva, hogy melyik testrészt érje.

Szerencsés az az elitélt, a kinél mindjárt azt a kést huzzák ki, mely a szívnek vagy más fontos szervnek van szánva. De az első fájdalmas műtéttől soha nem szabadul meg, a mely az, hogy a hóhér a feje bőrét lehuzza s a véres bőrt, mint egy borzasztó fátyolt, a szemére huzza. Azután a szerint, hogy milyen kést vett ki, a késen megjelölt testrészt levágja és földarabolja.