Úgy tűnik, a budapesti telefonhálózat állami kézbe kerülése nem használt a szolgáltatás minőségének. Ez, amint a cikkből is kitűnik, főleg a szabadelvű párt képviselőit aggasztotta.

Gajári Ödön elsősorban a sajtó szempontjait tartotta szem előtt. Ő ebben az időben a „Nemzet” és a „Pester Lloyd” cikkírójaként működött, bár a politikában és a közéletben is aktívan szerepet vállalt. Az 1876. évi árvizek után intenzíven bekapcsolódott a kármentesítésbe és a megelőzés munkálataiba. Ezen kívül elsősorban a vidék és a vidéken élők érdekeit tartotta szem előtt, erről szóltak röpiratai is ebben az időben. Dunapataj országgyűlési képviselőjeként is több közhasznú egyesület alapítója és tisztségviselője lett.

Hegedüs Sándor felszólalásában a postadíjak tervezett emelése ellen szólt. Ő jogász-újságírként és országgyűlési képviselőként elsősorban ebben a témában volt érdekelt, hiszen ekkoriban a pénzügyi bizottságban tevékenykedett. 1901-ben már 22 éve előadója volt a költségvetési javaslatoknak, tudósként és újságíróként is főleg a költségvetés ügyei foglalkoztatták, pl. „Az önkormányzat és pénzügye” című könyvében.

Gyurkovics György országgyűlési képviselősége mellett elsősorban katona volt. A vezérkarnál töltött szolgálati ideje alatt gyakran utazott s 1901-ben újságíróként is élénk levelezést folytatott külföldi barátaival, ismerőseivel. Ő a pénzügyi bizottság tagjaként emelt szót az interurbán-hálózat fejlesztése mellett.

Báró Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszterként döntött a felvetett kérdésekben. Ekkor már hatodik éve töltötte be ezt a tisztséget, s egyéb tevékenységei révén szintén érdekelt volt a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésében és az ügyek lebonyolításának megkönnyítésében. Igazgatósági tagja több vasút-társaságnak, illetve közhasznú egyesületnek. A millenniumi kiállítás országos bizottságának elnökeként kapta örökös bárói rangját, valamint a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot.