A dualizmus 1867-ben az egyközpontú, dinasztikus Habsburg önkényuralmat, ezt a nem épp korszerű politikai rendszert váltotta fel.

Az új kor, az új berendezkedés: alkotmányos, liberális, parlamentáris királyság egy kétközpontú birodalomban. A Habsburg dinasztia, az osztrák-német uralkodó osztályok és a magyar nagybirtokos elit kiegyezett, nem kérdezve meg sem saját népeit, sem a birodalom többi népét vagy azok uralkodó osztályait. A birodalom lakóinak ekkor kevesebb, mint fele volt osztrák, német és magyar együttvéve.

Az új rend korszerű volt: pártokkal, választásokkal, legális ellenzékkel, működő, népképviseleti országgyűlésekkel.

(Jogos a többes szám: egy birodalmi gyűléssel Bécsben, egy magyar parlamenttel Budapesten, s egy horváttal Zágrábban). A cenzusos választójog is megfelelt az akkori európai gyakorlatnak. Egy francia történész jellemzése szerint: a magyarok vállalták a birodalom adóterheinek harmadát, cserébe megkapták a hatalom felét és a befolyás kétharmadát.

És milyen sikeres az új kor gazdaságilag, kulturálisan, külpolitikailag!

Az első világháborút megelőző negyedszázadban Magyarországé a három leggyorsabban növekedő gazdaság egyike a kontinensen.

Csökkent is hátrányunk a fejlettebb országokhoz képest – de csak csökkent, meg nem szűnt: utolérni Ausztriát és Csehországot sem tudtuk, a nyugat-európai államokról nem is beszélve. Micsoda virágzása irodalomnak, építészetnek, zenének – de nagy haladás az analfabétizmus visszaszorításában, a népoktatásban is. S a birodalom népei – köztük sok sorsáért aggódó kis nemzet is – viszonylagos biztonságban és relatív kulturális önállóságban élhettek.

Ám a dualizmus sem holmi aranykor.

Az 1867-ben még korszerű választási rendszer 1900-ban már elmaradott, hiszen ekkorra Európa-szerte elterjed az általános választójog; de a magyar elit foggal-körömmel védi a cenzust (a feltételekhez szabott, a felnőtt férfiak alig felét beemelő választójogot) mert fél a nemzetiségektől és saját munkásaitól, falusi nincstelenjeitől.

A dualizmus Achilles-sarka: a nemzetiségi kérdés.

A birodalomban 11 nemzet és egy sor más kisebbség, népcsoport, etnikum él. A két legnagyobb nép uralmát megtestesítő rendszer nem adekvát ezzel a sokféleséggel. A dualizmus működőképes, de reformálhatatlan. A magyar nagyhatalmi illúzió mellett/mögött ott lappang Trianon: nem fátumként, nem kikerülhetetlen sorscsapásként, de a majdani lehetőségek egyikeként. Ám ki látta, gondolta ezt akkor?

-y-n