A boerok elhatározták, hogy Ladysmith ellen rohamot intéznek.

Január 6-ikán meg is támadtak két dombot a város mellett, melyet ha elfoglalnak, a várost egész közelről lövethetik. Ez a támadás azonban nem sikerült. Az egyik dombot már délben el is foglalták, de az angolok elüzték őket onnan.

Ugyanekkor, mikor a boerok elszánt harczczal foglalkoztatták White tábornoknak Ladysmithben levő már elcsigázott seregét.

A harcztér másik részén Buller szinleges támadást intézett a Tugela folyón való átkelés kierőszakolására. Ez utóbbi támadásnak csak akkor lett volna eredménye, ha Buller, a mint értesül a boerok visszaveréséről Ladysmith alatt, a vert sereg ellen megsimétli a támadást, de ezt elmulasztotta s igy Ladysmith körül az angolok helyzete nem javult. Sőt a véres harcz áldozatai és fáradalmai White seregét annyira kimeritették, hogy védelmi ereje nagyon megcsökkent. A bekövetkezett egy hét mutatta, hogy a január 6-iki harcz semmit sem javitott a ladysmithi helyőrség rendkivül szorongatott helyzetén. Buller előbbre menni nem tud, hogy segitsen. White pedig elvesztett 800 embert.

Az angol jelentések a boerok veszteségét kétezer főre teszik, ami nyilván tulzás.

A csata után Londonban már azt várták, hogy Ladysmith felszabadul, s nagy volt a lehangoltság, mikor napokig nem jött hir, s január 15-én még mindig csak azt jelentették,hogy a helyzet változatlan. Különben ma már az tünik ki, hogy ezek a harczok White kétségbeesett kisérletei voltak s az ostromvonalon akarta magát keresztültörni.

A boeroknak nagyon erős az állásuk Ladysmith körül, de ép oly kedvező az angol sereg helyzete is.

Ladysmithet ugyanis kettős körben veszik körben a hegyek, s a külső kör a boeroké, a belső az angoloké; ha az angolok kirohanással igyekeznek menekülni, a hegytetőkről pusztitó tűz szakad rájuk a szorosokban a melyeken át akarnak jutni s viszont ha a boerok támadnak, a belső kör hegyeinek az oldalán, a hegytetőkön megszólalnak az angol ágyuk.