Este a boulevardon
Este van, a boulevard képe egészen megváltozik.
A párisi latin faj s a latin nép mind későn fekvő. Mennél délebbre lakik, annál inkább. Madridban egész éjfél után egy óráig nem hallgat el az újságárús gyerekek kiáltozása.
A párisi boulevard éjjeli képe legérdekesebb abban az órában, a mikor a színházi előadások véget érnek. A közönség tódul a kávéházakba, egy kis frissítőre. Jobbra-balra, előre-hátra hömpölyög a tömeg, melynek nincs más czélja, mint látni, mégpedig önmagát a tömeget látni.
A kávéházak teraszain ülő közönség szemlét tart az előtte elvonulók fölött, ezek meg a bennülőket nézegetik. Olyan érdekes látvány ez, hogy akárhányszor látja az ember, mindig újnak és újnak tűnik föl. Izgató és megnyugtató egyszerre, mint maga az élet színjátéka. A széles terület az utcza két oldala között tele van élettel mozgalommal. A kocsiúton a csillogó fogatok százai robognak, melyek a Bois de Boulogneból sietnek befelé s omnibuszok, melyeknek oldalairól kiabáló hirdetések rínak le. A nyitott kétfogatú, könnyű kocsisa "victoria",- mint mondani szokás, a párisi utcza gondolája - ezrivel sorakozik lassú, majd gyorsabb menetben.
A Champs-Elysée felé benne élénken társalgó vagy az útra kikandikáló párok. Egy-egy elkésett katonai csapat is végig vonúl s a közönség azzal a rokonszenvvel nézi, melyet a katonai dicsőségre büszke franczia mindig megőriz hadserege számára. Egy két díszbe öltözött vértes-katona is meg-megjelenik, hazatérve az őrszolgálatból, az elnöki palotából. Nappal is látja az ember a város különböző részeiben ezeket a szép ruhájú vérteseket; azt hinné, valami fontos állami vagy katonai küldetésben járnak, pedig talán csak a meghívókat hordják szét az elnök legközelebbi estélyére.
A boulevard legjellemzetesebb része mégis nem az utcza közepe, hanem a gyalogjáró.
Itt látja az ember egész Párist a maga teljes mivoltában jobban, mint akárhol másutt, mondhatni egész Francziaországot, sőt mi több, az egész világot. A kis szatócs, a ki egész nap a boltjában sínylett, kijött a feleségével, hogy friss levegőt szívjon, miután kilencz órakor bezárta üzletét. Vidékiek Normandiának, vagy a Gascognenak jókedvtől és egészségtől sugárzó fiai ép most szállottak le a túltömött vonatról, úgy sietnek a boulevardra sütkérezni a villamos lámpák fényében.
Messze a helyőrségekből szabadságra jött katonák élvezik a rég nem látott Párist. Sápadt arczú suhanczok, nyilván az anyai felügyelő szem elől szöktek meg. A Quartier Latin vidám diákjai is elhagyták saját külön boulevardjukat, hogy itt a fényesebben, nagyszerűbben űzzék tréfáikat. Kék blouseos munkások feleségeikkel s még késő órában is néha gyermekeikkel komoly méltósággal ballagnak a diáknép nyomában.
A hány csoport, annyi szín és jellemzetesség, együttesen pedig nyugodt, jókedvű és tisztességtudó társaság. A francziáknak akkora érzékük van a dolgokban megnyilatkozó sajátszerűség és a látványosság iránt, mint semmi más népnek a világon. A boulevardot is úgy élvezi, mint valami pompás nagyszabású látványosságot, a melyet egyenesen az ő számára rendeztek. Még a kevésbé díszes alakjai is beilleszkednek az egésznek a képébe.
Itt vannak a kávéházak rendes vendégei, a szivarvéggyűjtők, a kik a kávéházban, az utczán, mindenütt fölszedegetik az eldobált szivarvégeket, melyekből megint dohány készül a szegény emberek számára. Ezek bizony meglehetős szánalmas alakok: sovány kiéhezett arczok, rongyos ruhában, - az ember nem szeretne velük éjjel valami félreeső utczában találkozni. S a szükség sokszor rá is hajtja őket a bűnre: különösen tél idején megtelik velük e fegyház.
S az anarkhisták, a Ravacholok is ezekből kerülnek ki többnyire, sőt olyanok is, a kik készek egy részeg kocsist leszúrni a Szajna hídján néhány frankjáért, aztán a népgyűlésen a polgári társadalom pusztulását hirdetni s a guillotinera vezető úton a "Carmagnole"-t énekelni. A boulevard az ő vadászterületük, csendes időben itt üldögélnek, beszélgetnek társaikkal, zavargások esetén itt rabolnak, pusztítanak. A ki Párisban forradalmat akar csinálni, az erre a tömegre mindenkor számíthat, mint a mely a zavargást magáért a zavargásért szereti. Ezek is a boulevard talajából fakadt növények.
A legismertebb típusa a boulevardnak az újságárús.
A járda egész közönsége azért jött ki, hogy újságot halljon és lásson s a "camelot" látja el anyaggal. Úgy kiabálja éleshangon hírlapját, ennek nevezetesebb czikkeinek czímét, mintha élete függene tőle, hogy ép azt az egy számot eladja. S kapkodják is a lapokat, ha még annyi volna sem lenne elég, kivált nevezetesebb események idején.
Ugyancsak újságot árul a sok kioszk is - szintén tiszta párisi intézmény - melyben csak épen annyi hely van, hogy az elárúsító elfér benne, a többi mind tele van újsággal. Napilapokon kívül minden egyéb időszaki kiadvány kapható: illusztrált rémregények füzetein egy nőgyilkos hadonász véres kezével, e mellett a legújabb divatlap karcsú, merev hölgyalakjai páváskodnak elfödve a legújabb politikai röpiratok sárga vagy vörös czímlapjait; illusztrált hetilapok, havi füzetek halommal hevernek jobbra-balra, zűrzavaros összevisszaságban csak az elárúsító öregasszony tudja kiválogatni, melyik micsoda.
Éjfélkor a boulevardon végződnek be a szórakozások, melyeket Páris nyújthat, ide jön ki a közönség a zenés kávéházakból, cabaret-ekből, hacsak nem akar kissé jobban kirúgni a hámból.
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
.jpg "Hazatérő kivándorlók")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!