A malmok és a gabona – az „őrlési forgalom” megszüntetése

Az „őrlési forgalom” azt jelentette, hogy a magyarországi malmok vámmentesen hozhattak be külföldről (a Monarchián kívülről) gabonát, ha az ebből készült lisztet is külföldre szállították és ott adták el. Sokan támadták ezt az 1885-ben bevezetett rendeletet, amelyet végül 1900-ban töröltek el.

A védővámok politikája általánosan jellemző a korabeli gazdaságokra. Azon túl, hogy bevételhez juttatják az államokat, a vámok gazdaságpolitikai eszközök is, és bizonyos külföldi árucikkek távoltartását szolgálják egyszerűen azzal, hogy ezek a vámok miatt drágábbak lesznek. A cél persze nem az, hogy ilyen termékeket ne is lehessen kapni, hanem hogy a hazai termelőktől legyen érdemesebb vásárolni. A korban már ismert „vámháború”, „kereskedelmi háború” kifejezések pedig arra utalnak, hogy ezeket a döntéseket az érintettek nem mindig fogadták kitörő lelkesedéssel, sőt néha még a legelemibb megértést sem tanúsították irántuk.

1882-ben a Monarchia vámot vetett ki a búza behozatalára, majd 1887-ben a vámot felemelték. Ez a magyar gabonatermesztők védelmét szolgálta, amely az egész magyar gazdaság szempontjából lényeges kérdés volt. A veszély olcsó külföldi gabona képében leselkedett ezekre a termelőkre. Ez a gabona eddig is létezett, hiszen régóta termesztettek ilyesmit Kelet-Európa tágas síkságain, meg más földrészeken is, például Amerikában.

Mindeddig azonban többé-kevésbé biztonságos távolságra volt ez a gabona a magyar piacoktól. A távolsági gabonakereskedelem mindezidáig szinte kizárólag hajókon volt kifizetődő, ezek pedig messzire elkerülték a legtöbb magyarországi települést. A változást a vasút jelentette, és a lázas vasútépítkezéseknek köszönhetően az olcsó búza egy szép napon ante portas bukkant fel. Nem maradt más, adót kellett kivetni rá.

Ez azonban kifejezetten hátrányosan érintette a magyar malmokat. Nem a kis vidéki, a helyben learatott gabonát megőrlő malmokat persze, hanem azokat a hatalmas malom-üzemeket, amelyek az őrölt liszt mennyisége és minősége tekintetében egyaránt a világ élvonalába tartoztak. Miután ezeknek a malmoknak igen jelentős volt az exportja, az „őrlési forgalom” bevezetése elvileg bölcs döntésnek látszott, hiszen – szintén elvileg – az olcsóbb búza még lisztté őrölten, mondhatni álruhában sem juthatott a magyar piacra, hiszen ebben az esetben a vámot a malmokkal is megfizettették.

A gabonatermelők azonnal tiltakoztak. A malmok külföldi versenyképessége csakugyan nőtt, de a magyar termelők nehezebben – és alacsonyabb árakon – jutottak hozzá a malomipar megrendeléseihez. Általános volt az a felvetés is, hogy a vámmentesen behozott olcsó búza sorsát a malmokon belül már nem lehet nyomon követni, így abból juthat a belső piacokra is. Ezúttal a gabonatermelők bizonyultak erősebbnek, a rendeletet visszavonták.