A nagy ünnepi ebéd előtt többnyire versenyeket rendeznek. Legnépszerűbb a boxoló verseny, meg a labdarúgás. Így labdázni e napon a nős tisztek állnak föl egy csapatban a nőtlenek ellen, hogy megmutassák, melyikök különb. Természetesen van aztán tréfa, nagy nevetség, mindenféle megjegyzés, annál is inkább, mert a nős altisztek feleségei is jelen szoktak lenni a nézők sorában. Az ebéd e nap a rendes ebédidőnél egy órával későbben, déli két órakor van. Szokás ilyenkor lefüggönyözni az étkező-termek minden ablakát, hogy éjszakát csináljanak a nappalból.

Ebéd után táncz és zene van az e czélra berendezett hálótermekben. A vaságyakat szépen letakarják szőnyeggel, pokróczczal, hogy pamlagokul lehessen használni. Az ezred zenekara meg fújja a kedvelt katona-nótákat, meg a tánczdarabokat; közben-közben tréfás előadásokat tartanak az ahhoz értő legények. Nagy sikerre tarthat számot, a ki állati hangokat tud jól utánozni, vagy valami furcsa hangszereken mennél nagyobb zenebonát csapni.

Nagyon érdekesek az étkező-és táncztermek diszítései. Az ezred művészi hajlamú legényei már napokkal előbb ott sürögnek-forognak. Csinált virágok, szines papirból készült füzérek, tarka-barka zászlócskák közé tréfás, vagy üdvözlő feliratokat festenek, pajzsokon, vagy más hadi jelvényeken az ezred történetének nevezetesebb eseményeire vonatkozó feliratok, évszámok ékeskednek. Soha sem maradnak el az ezred parancsnokának s családjának, valamint a többi tiszteknek szóló üdvözlő feliratok. Az ilyen feliratokban sokszor nyilvánúl a katonák egészséges, jóízű humora. Ha az ezred egy része valahol a gyarmatokon állomásoz, nem maradhat el egy pár, a tengeren túl levő bajtársakat üdvözlő irat. Külön teremben van a dobosok étkezője, a kik általános tréfálkozás tárgyai és czéltáblái s a legtöbb tréfás fölirat az ő termükön ékeskedik. 

Karácsony közeledtével a katonai kórházak betegei csodálatos gyorsasággal gyógyulnak. Egyik sem akarja elmulasztani a nagy mulatságot s azon igyekszik, hogy kikerülhessen a betegszobából. A kik pedig nem mehetnek ki, addig könyörögnek az orvosoknak, a mig meg nem engedik nekik, hogy rendes beteg-koszt helyett ők is kaphassanak valamit az ünnepi lakomából. S az egészséges mulatozók nem feledkezhetnek meg beteg bajtársaikról. Küldenek nekik ételt, italt, dohányt. Az orvosok ugyan a komolyabb betegnél erélyesen tiltakoznak a nehezebb ételek ellen, de ha csak lehet, kijátszák éberségüket. Legalább egy-két jó nagy csésze teát, kalácsot, gyümölcsöt, egy pipa jó dohányt kapnak mindazok a betegek, a kik egyáltalában tudják még élvezni az ilyesfélét.

A katonai börtönök foglyai, mielőtt egy kis plum-puddinghoz jutnának, külön istentiszteletet hallgatnak végig, a mikor a pap nem mulasztja el az ünnep jelentőségével kapcsolatban figyelmeztetni őket az erkölcsi élet hasznos voltára.

A skót ezredek nemzeti szokásaikkal egyezőleg inkább az új-évet ünneplik, mint a karácsonyt. Legjobban járnak a vegyes ezredek, melyek skótokból és angolokból állanak, mert ezek egyformán ünnepelnek mind a két napon. Az új-évi lakoma este van s belenyúlik az éjszakába, éjfél utánig is. Néhány perczel éjfél előtt a skót ezred zenekara bejárja a kaszárnya udvarát hangos zeneszóva, a nagy fehér álszakállal, pápaszemmel, hosszú veres orral földiszített "évapó"-az ezred legvénebb katonája- vezetése alatt. Pontban éjfélkor kopognak a kaszárnya kapuján.
-Ki az?- kérdik a belül levők.

-Az új- év!- hangzik a felelet.
Kinyitják a kaput és az "új-év" : az ezred legfiatalabb dobosa, teljes "highlander" (skót gyalogsági) díszruhában belép, előtte az ezred trombitásai és siposai. A menet körüljárja a kaszárnyát nagy trombita- és sípszóval, aztán a tiszti étkező elé vonúl és az udvaron összegyűlt katonák skót nemzeti dalokkal üdvözlik tisztjeiket at új-év alkalmából. Táncz, ének és nagy áldomás - a tisztek költségén-fejezik be a mulatságot.

Így szokott lenni mindig, csak az idén nem volt így. A kaszárnyák üresek; nincs aki fölverje őket vidámságával. A katonák messze az óczeánon túl, a Fokföld és Natál barátságtalan vidékein, ezer veszély és sanyarúság közepette bizonyára búsan gondoltak karácsony és Szilveszter napján hazájukra, szeretteikre, a kiket ki tudja, láthatnak-e még valaha.