A bicziklizést csak egészséges emberek űzzék, tüdő és szívbajosoknak nem szabad vasparipázni. Ezért ajánlatos, hogy a vasparipázás megkezdése előtt orvos véleményét halgassuk meg. 
A nők, valamint a 12-13 éves fiuk és leányok bicziklizésének kérdéséről ma már fölösleges beszélni. A külföldön éveken át szerzett tapasztalok beigazolták, hogy a nőknek csak előnyére válik a vasparipázás, habár bizonyos időben a bicziklizéstől óvakodniok kell.

A vasparipán való nyargalást bárki igen rövid idő alatt megtanulhatja. Ügyes tornászok 2-3 óra alatt már tudnak bicziklizni. Idősebb és félénkebb egyének 8-14 nap alatt beletanulnak. 

 
Minthogy nincs mindenkinek alkalma, hogy biczikliiskolába járhasson, a bicziklizés elsajátítára a következő rövid útmutatást adjuk. Segítőnk bármely erősebb férft lehet, ki kezdetben a fölborulástól megóv. Mindenek előtt ismerkedjünk meg a biczikli különféle részeivel, azután pedig fogjuk meg bal kezünkkel a kormány markolatát és jobb tenyerünket a nyeregre fektetve, a bicziklinket többször vezessük körül. A bicziklizés tanulásakor a kkövetkezőképpen járunk el: 

1. Derekunkra bőr, vagy hevederövet kössünk, mely balfelől kettős legyen, hogy a segítő az öv külső fogóját jobb kezével erősen megmarkolhassa. Most már a férfi a bal oldalról következőképpen üljön a nyeregbe: mindenek előtt a pedált úgy forgassa körül, hogy a baloldali pedál egészen lent, a jobboldali pedig egészen fönnt legyen. Most a bicziklire hajolva, a kormány mindkét markolatát fogja meg és bal lábának hegyével a hátsó kerék tengelyének meghosszabbítására, a fölhágóra lépjen, jobb lábával pedig rúgja el magát a földtől és mintha lóra ülne emelkedjék föl a nyeregbe. A segítő ezalatt balkezével a kormányrudat tartsa, hogy az első kerék oldalt ne forduljon, jobb kezével pedig a tanuló övének fogójába markoljon, hogy a tanuló le ne bukhasson a vaspripáról. A kormányrúd markolatokat nem szabad nagyon szorítani.

2. Karunkat teljesen kinyújtva, egészen egyenesen üljünk a nyeregbe. Semmi szín alatt sem szabad előre hajolnunk; tekintetünk egyenesen előre irányuljon. Semmi esetre se nézzük a bicziklire, vagy közel a földre, mert ha ezt tesszük, valószínűleg azonnal fölbukunk. Lábainkat a pedálokra helyezzük és jobb lábunkkal kezdjük meg a tiprást. 

 3. Tanuláskor mindig balra kanyarodjunk, hogy segítőnk mindig a kör belsejében maradjon. Minden kanyarodásnál, főleg pedig mikor a biczikli eldölésétől tartunk, a pedálokra erősen tiporjunk. Jelszavunk minden kétséges alkalommal erősen tiporj legyen. Kanyarodáskor a kormánykereket lassan a megfelelő irány felé fordítsuk.

4. Ha a test egyenes tartása és a tiprás biztossá vált, a segítő el-eleresztheti a tanulót, de lehetőleg lépést tartson vele. Később a segítő már nem az övet, hanem a nyereg hátsó szélét tartja. Tanuláskor igen lassú tempóban tiporjunk.

5. A leszállás balra, jobbra és hátrafelé történhetik. Tanuláskor mindig csakis balra szálljunk le a nyereggből; még pedig eképpen:
ha a bal pedál fölfelé kezd emelkedni, bal lábunkat feszítsük meg; ekkor a pedál egész testünket fölemeli, a mikor is jobb lábunkat hátrafelé a nyergen átvetjük és mindkét lábunkkal a földre ugrunk. A hátraugrás úgy történik, hogy bal lábunkat a fölhágóra tesszük és aztán hátrafelé a földre leugrunk.

Ha már segítség nélkül üljük meg a vasparipát, igyekezzünk avval a mindenféle mozgást elsajátítani és gyakoroljuk magunkat mindaddig, mig egyik kezünket a fogantyúról el tudjuk venni. Csak ezután menjük ki a nyílt utczára.