Slosson, a wyomingi egyetem tanára, egyik előadásán a következő kisérletet tette: Néhány előzőleg bemutatott kisérlet után desztillált vízzel töltött, jól bedugaszolt palaczkot helyezve az asztalra, azt mondotta hallgatóinak, hogy meg szeretné állapítani, milyen gyorsan terjed el az előadó-teremben a palaczkban foglalt folyadék szaga.

Azután felkérte a hallgatóságot, hogy mindenki keze fölemelésével jelezze, mihelyt a szagot megérezte; erre azután a palczk dugóját kihúzta, miközben arczát, mintha a szagnak heves hatását igyekeznék kikerülni, elfordította, egy gyapotpamatra bizonyos mennyiséget öntött, óráját kezébe vette s néhány másodperczig várakozott.

Ez alatt a pár pillanat alatt kijelentette, hogy abszolut bizonyossággal állíthatja, hogy a kisérletben használt folyadék szagát eddig a jelenlevők egyike sem ismeri még, de ha talán erős találna is lenni,reméli, hogy egyiküknek sem fog megártani. 

Tizenöt másodpercz elteltével a hozzá közelebb ülők nagyobb része már emelte kezét, 40 másodpercz alatt a legtávolabbi helyekig is elhatott, a hallgatóságnak körülbelül 75%-a érezte a szagot s csupán egy kis töredék – kik között a férfiak voltak többségben – nyilatkoztatta ki, hogy semmit sem vett észre.

Kétségtelenül még emelkedett volna azoknak a száma, kik a suggestio hatása alatt állottak, ha Slosson kísérletét idejekorán meg nem szakítja, minthogy a jelenvoltak közül a legelső sorban néhányan kellemetlenül kezdték magukat érezni annyira, hogy már az előadó-termet is készültek elhagyni.