Nagy úr az orosz cár. Még a meglepetések dolgában is. Hol az államokat szólítják fel, a hadi leszerelésre, hol a szibériai fogság rémeit száműzi. És a nagy urat dicséri ország-világ. Megérdemli. Hódolattal kell meghajolnunk a trónon ülő lángész előtt, a mely tudatára ébred annak, hogy a kancsuka ideje lejárt.

De íme hír jön a nagy birodalomból. Nemcsak az emberek lesznek már ott szabadok, hanem szabad lesz a sajtó is. Pedig ettől félt ott minden kényúr. Mostanáig azt hitték, hogyha szibériába küldik a szerkesztőket, ha a Pálerőd börtöneibe záratják az írókat, ha békóba verik a szellemet, a jó nép nem fog törődni semmivel, csak az atyuska világosítja fel népét.

Boldog államot akar teremteni, alattvalóit a szellem birodalmába is be akarja vezetni. Felszabadítja a sajtót. A vén czenzorok a fejüket vakarják. Mi lesz a szent birodalomból? Most már a szerkesztő, az ujságíró is ember lesz. Úgy lesz, a cár felszabadította őket.

A gondolatvilág rabszolgái megszűnnek azok lenni. A görög-keleti egyház újévén, január 13-án, bekövetkezik Oroszország történetének legdicsőbb napja. Ha eddig még egyszer annyit hódítottak volna is a czárok, ha birodalmuk határaik túlnyúlnának még az ismert világrészeken is, hatalmuk sohasem lehetne nagyobb, mint a milyenné most a szabad sajtó fogja tenni.