A húsvétkor megnyíló párisi világkiállításon a magyar történelmi osztály díszterme a huszárság múltjának van szentelve, a hol mint azt már e lapokban is megírtuk, nemcsak a magyar huszárság történelmi fejlődése lesz bemutatva, hanem egyúttal az a leszármazás is, a mint a külföld különböző huszársága a miénkből kifejlődött és megalakúlt.

Mielőtt a huszárterem berendezése Párisba szállíttatnék, hogy Ő Felsége a király és az érdeklődő nagyközönség is megtekinthesse, a kiállítás kormánybiztossága pár napra az egész anyagot kiállította az Iparművészeti Múzeumben. E kiállítás kétségtelenül egyike a legszebb és legtanúlságosabb történelmi kiállításoknak.

Fő díszei azok a festmények, a melyek Vágó Pál ecsete alól kerültek ki, s a melyek közül a tizennyolcz méter hosszú fő falképet, mely az egész huszárság történelmi fejlődését, mint valami ragyogó álmot tünteti föl, e lapokban már bemutattuk.

A terem középső falán lesz elhelyezve Vágó második nagy festménye, egy mai huszárroham, melyen az Ő Felsége nevét viselő 1-ső, s 16-ik számú cs. és kir. huszárezred van megörökítve. A hatalmas vásznon a lovasroham minden vitézi szépsége kifejezésre jut. A rohanó lovasok között egy kartács vág keresztül. Itt-ott fölbukik egy lovas, de a többi feltartóztathatatlanul száguld előre. A vadul vágtató mesterileg festett lovak , s a huszárok villogó szemeikkel életteljes összhangban idézik elénk a csata igazi képét.

E képpel szemben levő falra jön a huszárság családfája, mely egy XVI. századbeli magyar huszár törzséből nő ki s szétágazó gallyain és levelein a tőle leszármazó külföldi huszárok képeit mutatja.