A szerkezet mai fogalmainkkal nem azonosítható pontosan. Azt azonban tudjuk, hogy egy korai automobilról van szó, ahonnan egyenes út vezetett a mai injektoros, elektronikával vezérelt autókig, csak szépen sorban meg kellett építeni közben egy csomó kocsit. Eltekintve attól, hogy ezt azért az akkori mérnökök nem tudhatták – esetleg bizakodtak valami ilyesmiben -, ennek a járgánynak a formája mindenképpen zavarba ejtő.

Három kereke van, olyan elrendezésben, mint a kisgyerekek bringáin: egy kormányozható elől, és két fix kerék hátul. Biciklikormány, az ülés is valami ilyesféle. A képen egy postás ül rajta, vastag köpenyben, hiszen nem védi semmi a széltől, a hidegtől és az esőtől. Kárpótlásul azért említsük meg a benzinmotort, amely jelentősen megkönnyíti szegény fázós postás dolgát. De aztán semmi extra kényelem, semmi díszítés nincs sehol. Meg lehet kockáztatni, hogy éppen ez a legnagyobb újdonsága ennek a járműnek, és éppen ez mutat a leginkább előre, mifelénk: hiszen az egyik első „haszongépjárművet” láthatjuk.

Maga a robbanómotor, a mérnökök munkájának köszönhetően, elég kicsi lett ahhoz, hogy tömegesen el tudjon terjedni. A lehetőséghez már csak a konkrét fejlesztési célok – tulajdonképpen tehát a megrendelések – hiányoztak. Ehhez a vevő részéről is kellett némi képzelőerő, miután ebben az esetben csakugyan világújdonságokról beszélhetünk. Úgyhogy nem véletlen, sőt ha hajlamosak vagyunk ilyesmire, akár mélyebb értelműnek is találhatjuk, hogy a járművet, illetve járműveket, összesen nyolcat, a posta rendelte meg. A posta, amely hasonlóképpen nagy jövő előtt áll, hiszen az egész huszadik század egyik legfontosabb tevékenysége az övé: a hírközlés, az információk kezelése. A magyar postának ezen a téren megvoltak a maga elképzelései, a találmányok körül gyakran rábukkanunk a posta megrendeléseire.

Kétszeresen is a jövőt láthatjuk ebben a fura „tricikliben” tehát, az innovatív iparágak, fejlesztések, törekvések összekapcsolódását. A szerkentyű, mint ismeretes, hihetetlen karrier előtt állt. Sőt, mások is megsejtették ezekben az első automobilokban a jövőt. Például egyre komorabban szemlélték őket a pesti konflisok gazdái (meg a nyergesek, a lószerszámosok stb). Olyan ember is akadt, aki a kipufogó láttán a környezetet kezdte félteni. Ehhez igazán látnoknak kellett lennie, tekintettel az akkori autóforgalom „sűrűségére”. Lehet, hogy az is volt, Ady Endrének hívták.