Hozzászólok a bankóhamisításhoz

Ennél a bankóhamisítási ügynél meg kell, hogy álljak. Nézem a díszes társaságot és zavarban vagyok. De legjobban a mosónőtől. Még hogy hegyvidéknek ott a szennyes! Meg idegnyugtató felhőjáték a gőz !!! Milyen világ ez? Kegyelmeséktől hazahozza vacsoráját, aztán nekilát ezüstforintokat gyártani?!

A pálinkamérőről most inkább nem beszélnék, de azért kíváncsi lennék, ki volt az agy. Kitől jöhetett az isteni szikra? Van egy homályos érzésem, hogy ez nem lehetett más, mint Flajer Mihályné, született Virág Anna. (Bögyömben van ez a mosónő, én a József Attila-félén nőttem fel.)

Először is ő volt a legidősebb mind közül (47 éves), tehát az olyan nyikhaj, budakeszi illetőségű kereskedősegédeket, mint ez a 20 éves Gyula is, könnyen befolyásolhatta. Másodszor pedig nincs másodszor, mert ez így sehogy nem áll össze. Kellett, hogy legyen egy szürke eminenciás, aki felügyelte az eseményeket, tapasztalatával bátorította a zöldfülűeket, és akit nem fülelt le a rendőrség…

Most pedig leírom, hogyan kell pénzt csinálni. A bankóhamisítás receptje (Ahogy dr. Takács csinálta annak idején) a következő volt: a műhely és a gépek beszerzésére sok pénzre volt szükség, ezért kölcsön kellett kérni, esetleg sikkasztani. Utána fényképfölvételt csináltatni a hamisítandó bankóról, és azt rézbe vésetni. A lemezeket és a bankópréseket elkészíttetni egy rovott múltú cimborával, majd pedig a már kinyomtatott bankókat elpasszolni. Egyébiránt ez a legrizikósabb, ezen bukott meg dr. Takács igen szépen induló vállalkozása is.

A sorrendet ne cseréljék föl!


T. A.