A jégről, a korcsolya-pályákról és a korcsolyázók öltözékéről

1900 | December

A higgadt korcsolyázó első dolgának tartja, hogy meggyőződjék, vajjon megbírja-e, elég vastag e már a jég. Mindenekelőtt az élvezet veszélytelenségéről, a jég erejéről kell tehát szólnunk. A nagyobb folyamokon és tavakon minden évben történnek szerencsétlenségek, melyeknek oka a jég vastagságának nem eléggé való megfigyelése.

A jég erejének megpróbálásául rendesen köveket dobálunk rá elég helytelenül, mert ez sehogy sem biztos próba és még el is rontjuk a pályát, ha kövekkel bedobáljuk. Helyesebb egy széles deszkát tenni a jégre és ezen biztosan bemenve felvágni a jeget. Ha a vastagsága 5-6 czentiméternyi, ugy biztosan rámehetünk.

A jó korcsolyázók ideálja a természetesen mindig smaragdzöld tükörsima jég, mely csak szélcsend kemény hideg időben képződhetik. Az ily jégtükörben még az a gyönyörűség is megvan, hogy mozdulatainkat visszatükröződve láthatjuk. Hanem a már csontkeménységű sima jég ismét nem igen kedves, különösen a műkorcsolyázásra.

Hanem a szabad szép jeget egy éjjeli hóesés hamar megsemmisíti s már ekkor elő áll a mesterséges jégkészítés és tisztítás szüksége.

A tisztításnál a legtöbb baj rendesen a hóval van, de nagy gondot kell sok helyen a falevelek seprésére is fordítani, mert ha a jégen hagyjuk a szél által ráfujt leveleket, ezek setét színén a nap meleg sugarai könnyebben megtörvén, alattuk a jeget felolvasztják. Épp ez okból nem kell megengedni a szivarvégeknek, papírosoknak jégre való hányását.

A mesterséges jégpályák legkezdetlegesebbje úgy keletkezik, ha valamely magasabb fekvésű vízből a természetszerűleg körülzárt, vagyis katlanszerű mélyedésbe eresztünk és megvárjuk míg kellő vastagságúra fagy.

De itt az a baj, hogy sok víz kell és nehéz ily helyet találni. Ezért már magát a talajt is előre el kell készíteni. Első kelléke e jégpálya-készítésnek, hogy a talaj a lehető legvizszintesebb és legsűrűbb legyen, erre nézve pedig legjobb, ha a tért beton vagy aszfalt réteggel vonjuk be, de ennek költségeit nálunk még kevés egylet birja meg. Ezért a legajánlatosabb az agyagréteget erősen ledöngöltetni, vagy hengereztetni. Még jobb lesz a pálya, ha ez agyagréteget még ki is téglázhatjuk. Az igy elkészített tért 50 czentiméternyi magasban körül falazva vizet eresztünk rá 40 cm. magasságig. Erős fagyású időben a vizet jó lesz több oldalról egyszerre beereszteni, hogy egyenletesen fagyhasson.

A legsimább jeget a következő eljárással nyerhetjük: egy két-három méter hosszu léczdarabra 1 m. 50 cm. széles erős vitorlavászont szegezünk, most a lécz két végét két ember ugy huzza a jég felett, hogy a vászon a jeget seperje, a harmadik ember öntöző-kannával önt vizet a vászonra, honnan egyenletesen lefolyva sima jeget képez.

A korcsolyázásnál a mellékes dolgok közt mindenesetre legfontosabb az öltözet kérdése. Két szempontból fontos pedig, hogy miként öltözzünk; az egészség és maga a könnyed korcsolyázás tekintetéből. A két dolog közt első természetesen az egészségre nézve előnyös ruházat. De itt nehogy azt higyjék olvasóink, hogy valami tulságos melegen öltözést ajánlanánk. A nagyon meleg ruházatban könnyen kimelegedve, még hamarább meghűlhetünk, mint a könnyű ruhában a kellő mozgás mellett.

A felső ruha, különösen a kabát derékban álljon jól a testhez, de szűk se legyen. Legjobb alaku kabátforma így a korcsolyázásra a jól testhez szabott matróz kabát volna, elől két sor gombbal nyakig begombolva.

A nadrág alul szűk legyen, hogy a korcsolyázásban lábunk a legszabadabban mozoghasson. Sokan az alsó lábszáron a nadrágot posztó vagy bőr bokaszorítóval (Gamaschen) kötik el.

Mind a kabát, mind a nadrág csak annyira legyen szűk és kemény posztóból készült, hogy a mozdulatainkban semmi gátul se legyenek.

Alsó ruházatunk a korcsolyázásra nincs miért melegebbel cserélni fel, mint a minővel rendesen öltözni szoktunk. De ha változást akarunk tenni a nyári és téli alsó ruházatban, úgy mindenesetre jó a gyapjú kelméjű (nem szükséges épen Jäger féle) alsó ruhákat viselni télen.

Minden különösebb ruhadarab szükségtelen a korcsolyázásnál, mint sál, melegen bélelt mellény, bundás sapka stb. A sapkát illetőleg legfeljebb nagyobb korcsolya kirándulásokra ajánlhatnánk. A műkorcsolyázásnál a mi éghajlatunk alatt tulságos melegnek tartjuk, bár meg kell engednünk, hogy stylszerűen korcsolya-ruházatnál a sapkát is szeretjük látni. Igy hát, hogy minden érdeknek elég legyen téve, legjobb a korcsolyázásra a vékonyabb posztóból készült svéd sapkát használni.

A keztyűk közt a legajánlatosabb a most divatban levő kötött szőrkeztyűk. A sima bőr, vagy bundás bőr keztyűk egyaránt alkalmatlanok. Nők számára persze az ily vastag kötött keztyűket hiába ajánlanák, de a férfiak minden alkalommal legjobban használhatják.

A czipők a korcsolyázók öltözeténél a legfontosabbak, mert mintegy általuk erősíttetik a lábhoz a korcsolya. A szíjakkal való felkötésnél még nem oly fontos a czipő, de az ujabb módú korcsolyák tisztán a sarokra és czipőtalpra erősítettnek fel.

A czipőnek a lábra teljesen találni kell. A bő-czipő nemcsak alkalmatlan korcsolyázásra, de veszélyes is, mert könnyen lábunk alá engedi csúszni a korcsolya élét és elesünk. Czipőnek nem elég a lábfejre találni, hanem különösen a bokát kell szorítania. Ezért egyedül megfelelő czipő csak az elől fűzős lehet. Az ilyen czipőt egészen lábunkhoz alkalmazhatjuk.

A korcsolya czipő bőrének legajánlatosabb a puha borjúbőr. A betét lehet könnyebb bőrből is. A czipő alakja lehet bármilyen, bár a Halifax-korcsolyákra nézve jobb a vágott orrú, mint a hegyes talpú, mert a talpszorító vasak a végefelé vékonyodó talpra nem találnak jól. - A czipő talpa nem szükséges, hogy tulságos vastag legye, mert így a korcsolya magasodik vele és az egyensúlytartás mindjárt nehezebb. - A vastag talpnál a láb az egyensúlyozási érzéket is elveszti.

A czipő sarka mindenesetre alacsony legyen, úgyszólva csak arra való, hogy a korcsolyát megerősíthessük rá. A felülről lefelé keskenyedő sarkokba a Halifax-féle korcsolyák sarokszorítójának előbb helyet kell kivágni, hogy jól felerősíthető legyen. A legbiztosabb felerősítés és a legjobban találó czipő mellett is tanácsos a sarokszíjat felkötni. Ez a kis fáradtság sokkal több erőlködéstől kímél meg, mint gondolnánk. A bokában lábunk így sokkal kevésbé fárad és egész korcsolyázásunk biztosabb. A Jackson Haynes-féle korcsolyák, melyek a talp és sarokra erősíttetnek fel, ép ezért terjednek oly nehezen el még a legjobb korcsolyázók közt is, mert bármilyen erővel fűzzük be a czipőnket a szíj szorításával való biztosságot sehogyse érjük el.