Krüger transzváli elnöknek megkezdett európai körútja a német császár eulutasító magatartása következtében abbamaradt.
Ez a diplomácziai kisérlet meghiusultnak, a választott bíróság terve végleg megbukottnak tekinthető. Míg a boerok ügye ilyenformán Európában teljesen reménytelennek látszik, Délafrikából újabb boer győzelmek híre jött. Nagy vigasztalás volt ez a szegény öreg Krügernek és kísérőinek. A mint már régen gyanították , hogy az angolok helyzete Dél-Afrikában még most is komoly, az ezekkel az újabb vereségekkel igazolást nyert.

Nagy kiábrándulás ez az angol népre, mely már a háború végét igen közellevőnek tartotta.

Most már kitűnik, hogy a londoni önkéntesek hazaszállítása és óriási tüntetések kíséretében való bevonúlása Londonba, csak a következményekre s az egybegyülő parlamentre való hatást czélozza. Íme még csak néhány hét telt el azóta s már újabb csapatokat kell szállítani Dél-Afrikában s a főparancsnokságot vivő Kitchener sürgősen kéri, hogy küldjék vissza a felgyógyult sebesülteket.

Az angol kormány a közvélemény lecsillapodása végett már a 16 millió font sterlinges póthitel tárgyalása alkalmával szükségesnek tartotta fejtegetni, hogy a guerillaháborúk mily hosszadalmasak és borzasztóak szoktak lenni.

Boodrick államtitkár elmondta, hogy e század elején 400,000 kitünő franczia katonának öt évre volt szüksége Spanyolországban, hogy a számra kicsiny, rosszul fegyverzett bandákból álló spanyol guerilla–csapatokkal végezhessen. Ott történt, hogy egy év alatt kétszáz hirvivő franczia tisztet, kik pedig mindig erős védőcsapattal jártak, öltek meg a spanyolok. Igy voltak a spanyolok Kuba szigetén, hol 1868-1878-ig és 1895-1898-ig sikertelenül küzdöttek a kubai lázadókkal. Hasonló helyzetben vannak most az amerikaiak Filippini-szigeteken. E tapasztalatok nem kecsegtetik kedvező kilátásokkal az angolokat. Nekünk csak megnyugvásunkra szolgálhat, hogy egy hazáját védő nép, ha elszánt, sokszoros túlerő ellenében is majdnem legyőzhetetlen.