A holt nagyok megünneplése nem csupán a népek hiúsága és dicsekedése, nemes érzések is vegyülnek abba s mindig bizonyos megnyugvást kelt a szívekben, mert egy fizetési terminus az, a mikor a nemzet adósságot egyenlít ki. Adósságot a halottnak! A föltevés tehát hallgatagon az, hogy az illető tud erről, hogy az égből látja.

Ámbár hiszen Vörösmarty Mihály csak a sírjából nézhetne ki , - mert róla el lehet hinni, hogy az ég kedvéért nem hagyta itt az anyaföldet: "melyen apáink vére folyt" s melyben pihen. A lezajlott ünnepélyek méltók voltak Vörösmarty érdemeihez. A nemzet megtette kötelességét a költő iránt.

De még ez nem elég. Úgy tetszik, mintha erre a százéves évfordulóra maga a gondviselés is készült volna. Mintha azt mondta volna magában: Ennek a nemesen érző embernek , a ki élt-halt hazájáért, családjáért én is tartozom: szelleme kincseit a haza dicsőíti, én a családja virágzásával jutalmazom.

S ebben a századik esztendőben, mikor az egész ország Vörösmarty szellemével telik meg,- ha az isteni titkos erők engedik, - bizonyára itt kell lennie köztünk az ő túlvilági énjének is. És még a Menynyországot is hatványra emeli neki az a pillanat, ha szétnéz szerettei közt, ha látja törzsének folytatását.

Az Arany János százesztendős jubileumán már senki sem lesz a földön az övéiből, Petőfi érczszobrát sem látta az övéiből senki, - Vörösmarty kivétel ebben az ő nagy társai közt.

Leánya, Vörösmarty Ilona, Széll Kálmánné a legkiválóbb, legelőkelőbb magyar hölgyek egyike, fia, Vörösmarty Béla államtitkári székben ül abban a magyar minisztériumban, melyet legkedvesebb barátja, Deák Ferencz, az "ötvenkét vármegye táblabírája" töltött be, veje Széll Kálmán az ország vezére, a "legelső magyar ember" legelső tanácsosa. Amit ő szavakban dalolt s álmodott, a miért buzgó imádság epedezett százezrek ajakán, azt veje valósággá varázsolhatja hatalmas államférfiúi talentumával.

Lapunk múlt évben közölte Széll Kálmán miniszterelnök arczképét, a mostani arczkép régebbi időből való, körülbelül pénzügyminisztersége idejéből vagy még előbbi évekből. Széll Kálmánné Vörösmarty Ilona leányát tartja ölében, a ki azóta a Dunántúl egyik legszebb úri menyecskéje lett.

A két bájos gyermek, a kik képünkön úgy látszik a rátóti parkban bámulnak bele a kamera obskurusába, mely le fogja őket pingálni: Bernrieder Feri és Katicza az ő gyermekei, a költőnek pedig dédunokái.

A kis Bernrieder Ferinek már van múltja. Most januárius elsején, mikor a parlament számos tagja megjelent a szokásos újévi üdvözletekre a miniszterelnöki palotában zimankós téli reggelen, a mikor a nagypapa elkezdett a sok zúzmarás szakállú bácsiknak beszélni, egyszerre lassan, óvatosan megnyílt egy szárnyas ajtó a belső termek felől s egy szép kis fiúcska osont be és hallgatta nagy komolyan a nagypapát.

Olyan kedves elbájoló jelenség volt. A téli napfény egy percz alatt átugrott a másik ablakra. Mintha mondaná: "Nem érdemes ezekre a vén kopasz fejekre sütni" s az egész beszéd alatt a gyermekre nevetett, annak a szőke fejecskéjén szaladgált.