Khina fővárosáról és a mostanában annyit emlegetett Tien-Csinről a következőket mondja el Cholnoky Jenő tudós hazánkfia, ki saját tapasztalataiból ismeri Khínának ezen részét:

Peking a khinai nagy alföldnek éjszaki szögletében fekszik. A város falairól már szépen lehet látni a nyugati hegyeket, melyek védőbástyaképen kerítik el az alföld búzatermő rónaságait a magasan fekvő mongol pusztáktól.

A nyugati hegyek között a völgyzugokban, vízesések mellett, árnyas ligetek között rejlő kolostorokban szoktak nyaralni a pekingi idegen követek.

Ezelőtt bizony csak a Pai-ho folyón lassan hajókázva, vagy a folyóval együtt kanyargó, kezdetleges országuton kétkerekű kocsikkal támolyogva lehetett Pekingbe jutni s örülhetett, a ki négy nap alatt elérte a császárvárost. 1897 tavaszán azonban befejezték a vasutat s pár óra alatt Pekingbe lehetett jutni az utobbi években.

Utközben érintette a vasut Tien-Csint, ennek a vidéknek a legnagyobb és leghatalmasabb városát. A khinai városrész fallal van itt is kerítve, a falakon belül az utczák éjszak-dél és kelet-nyugat irányuak szabályosak, de nagyon szűkek.

A falakon kívül van az európaiak városrésze. A míg ugyanis Pekingben nem engedték meg az európaiaknak a letelepülést, - csakis az idegen hatalmak követségeinek szabad ott tartózkodni, - addig Tien-csin az idegenek számára nyitott kikötőváros, a hol szabad nekik letelepülni.