Az ezerkilenczszázegyedik évet írjuk immár a Megváltó születése óta, mikor a betlehemi mezőkön legeltető pásztorokhoz angyal szállott alá, mondván: "Nagy örömet hirdetek néktek, megszületett a világ megváltója Betlehemben." A pásztorok nem csodálkozának el az angyal szavain és fogták botjukat s otthagyván nyájaikat, elindulának Jézus felkeresésére.

A királyokhoz nem az angyal szólott. A három királyok jelző csillag után indulának, elhajigálván kopjáikat és vértjeiket s tömjént és mirrhát helyeztek a kisded jászolához. Egy úton mentek még akkor a pásztorok és a királyok!

Ezerkilenczszázszor rügyeztek ki azóta a fák.

Sok nemzetet, országot, tanokat és nagy férfiakat és intézményeket temetett el azóta az idő, de a szent legenda megmaradt és él ma is a hívek lelkében. Jézus nagy alakja, melyet a festészet, a szobrászat, a művészetek ezer és ezer féleképen igyekeztek ábrázolni nem fogy az idővel, de nő, folyton nő, még óriásabb lesz a mainál, mert mint a csillagok, ő is annál fényesebben világít, minél távolabbra esik tőlünk.

Kigyúltak ma este is a kis gyertyák az erdők fáin, melyek a szobába bejöttenek. És körültök a családok megemlékeznek a szent gyermekről, és a csillag nyomán elindúlt három királyokról. Éjfélkor kitárultak a templomok ajtajai. Betódulnak rajtok a hívők és hozsannát kiáltanak. De ki tudja, nem megszokás-e ez már csak.

Mert míg a Krisztus alakja nagyobb lett és mindig magasabb, addig az emberek, mintha egyre alacsonyabban állnának. A civilizációnak a vallással együtt kéne mennie, - de mintha eredményeit tekintve szembe menne és a hit mintha haloványabb lenne már a hívek szívében. Az emberek nem oly naivak többé, de nem is oly ártatlanok.

És ha mostan ezerkilenczszáz év múltán megismétlődnék a szent legenda, az angyal is most bizonyára nem a pásztorokkal, hanem a királyokkal tudatná a nagy eseményt. És ki tudja, vajjon a világi és az egyházi fejedelmek és vének hajadonfővel tisztelegnének-e az újszülöttnek bölcsője előtt...

Talán el se mennének, de ha elindulnának is immár sokan nem a tömjént, nem a mirrhát vinnék magukkal. A mai emberek a betlehemi istállóban nem a kisdedet imádnák, - hanem inkább azon töprenkednének, hogy lopva a tehénkét fejjék meg mely ott a jászolnál párájával melengeti a szent kisdedet.

Mikszáth László