Tavaly még voltak, a kik vitatkoztak rajta: megkezdődött-e az új század, vagy nem: nem akarták beösmerni, hogy már megkezdődött. Mert nem gondoltak arra, hogy a haladó időt a haladást kifejező funkciókkal kell összehasonlítani, például a lépéssel vagy a rőffel.

Mikor az ember azt mondja, egy lépés, csak tíz lépés, vagy 1900 lépés, akkor már az 1900 lépés ki van mérve. De hát ez most már elmúlt dolog. A mostani Szilveszter éjszakáján a vitatkozó törpe minoritas is kétségtelenül belépett a huszadik századba. Most legalább mindnyájan együtt vagyunk.

Az öreg zuzmarás szakállú Szilveszter apó kedvelt ember a keresztényeknél, mert semmi szomorú emlékek nem tapadnak hozzá; az öregnek nincs is valami különösebb funkcziója, csak hogy nagy bundában künn áll, mint a vasúti bakter az indóházban és az elmenő vonathoz csatlakozik utolsónak, de még beharangozza az érkező vonatot.

Az öreg különösen a magyaroknál kedvelt egyén, mert Szilveszter estéjén illik bevárni az új esztendőt, tehát csak éjfél után lehet lefeküdni, mikor Szilveszter apó eltávozik. Ehhez a váráshoz pedig egy kis gondűző borocska is kivántatik a sonka és egyéb elemózsia mellé.

A felesége Szilveszter anyó meg épen ismeretes személyiség minálunk, a makk ászon. Ilyenkor télen sok ember mosolyog rá, ha neki osztják. Az anyóka hátán rőzse van és a ruhája hóval szokott tele lenni.

De hát ki beszél itt az aszszonyról? Az öreg váltóőr a gazda. Ő vele számolunk le, vagy mogorván, haragosan, vagy érzékenyen, nyájasan, mikor az öreg esztendővel elkotródik. Szó a mi szó, az elmúlt esztendő nem volt rosz, ha őszinte kritikát akarunk róla mondani.

De nem is lehetett volna rosz, mert a pápának szót kell fogadni s ő „szent évnek” deklarálta. A boeroknak ugyan rossz év volt,- de ott másként megy az év. Ott most nyár van.Mi csak a kontinensről beszélünk, s erre nézve kevés panaszunk lehet.

A termés meglehetős volt. Bor pedig olyan termett, hogy sokáig fogják emlegetni az 1900-adikit, és sok későbbi vinkó vignettája veszi fel e dicsteljes nevet.Lakodalom, vígság bőven volt. A volt trónörökösnénk férjhez ment, a trónörökösünk megházasodott, Vilma hollandi királynő szintén jegyet váltott.

Ragályos betegségek, járványok nem voltak se nálunk, se a közeli szomszédban. Annyira egészségesek voltak az emberek, hogy betegeket kereső tudósok szorultságból már a növények közt keresgéltek és fel is találták a köhögő növényt.

Pénzünk az igaz, nem volt az idén, de ennek nem az időjárás az oka, hanem az angolok és a poroszok, akik kihúzták innen a tőkéiket. Egyébként meglehetős békében éltünk egymással és minden nehézség nélkül mondhatjuk Szilveszter apónak: „Elmehet kend a háromszázhatvanöt kölykével. Nem volt kend rossz ember, de hát nincs valami különösebb okunk megsiratni kendet.