Egy bécsi bankcég E. S. magánhivatalnokot 230 font sterling fizetésére perelte, a mivel szemben a felperes az alperesnek rendelkezésére bocsájtotta az „Oceana” bányatársaságnak az ő megbizásából és az ő részére megvett 50 db részvényét. Az alperes ezzel szemben azt állítja, hogy a felperes céget a részvényeknek sem megvételére, sem eladására nem hatalmazta föl és hogy tényleg sem a vétel, sem az eladás nem történt meg, tehát csak külömbözeti ügylet létezik.

A bécsi Landesgericht a keresetet azzal az indokolással utasította el, hogy itt tényleges ügylet szine alatt tiszta külömbözeti játék rejlik. A másodfoku bíróság helybenhagyta az első fórum itéletét és legujabban hozott határozatával a legfelső biróság is a két alsóbb forum nézetéhez csatlakozott a következő indokolással:

Az alak, a melyben az olyan jogügylet külsőleg megjelenik, mely kizárólag tőzsdei értékek különbözetére irányuló játék, a törvény rendelkezései értelmében, annak megitélésénél közömbös.

Az adott eset körülményeiből kétségkivül kivehető, hogy az alperes szándéka nem irányult az adott vételi és eladási megbizás teljesitésére és az értékpapirok szállitására, illetőleg átvételére, hogy továbbá a felperes cég a szándékot már a vételi és eladási megbizás egyidejü beérkeztéből, az értékpapirok mennyiségéből és abból a körülményből következtethette, hogy a cimletek a cég letétében kellett, hogy maradjanak, végül pedig a cég, amikor a megbizónak ezt a szándékát felismerte, kijelentette az alperesnek: hogy ezeket a nemzetközi játékpapirokat neki átengedi.

Ebből a nyilatkozatból csakis arra lehet következtetni, hogy a felperes egyetértett az alperes szándékával és hogy az értékpapirokat csak az alperes által tervezett játék céljából engedték át. A cégnek nem állt jogában az alperestől olyan tőzsdei értékek átvételét követelni, a melyek megszerzése annak sohasem állt szándékában. Ezeknél fogva a felperes céget kereseti kérelmével teljesen el kellett utasítani.