Ilyen is van már néhány hét óta Páris közelében Clichy és Asniéres között, a Gennevilliers felé vezető lóvasút mentén.

Nem csupán érzelgős kutya-kedvelők hozták pedig létre ezt a nagyon díszes, de szokatlan temetőt. 1898-ban egy új mezőgazdasági törvényt szavazott meg a franczia parlament, melynek egyik rendelkezése meghagyja, hogy az elhullott állatokat az emberlakta helyektől legalább is száz méternyire kell eltemetni s legalább is egy méter mélyre.

A falvakban könnyű ennek a rendelkezésnek megfelelni, de annál bajosabb a nagy városokban, különösen Párisban, a hol valóságos utazás, ha valaki a világváros szélétől száz méternyire akar menni s még ott sem talál helyet, a hol elpusztult kutyáját eltemesse.

Az lett tehát a törvény következése, hogy az elhullott állatokat sokan kidobálták az utczára, belevetették a csatornába vagy a Szajnába, a mi nem szolgált a közegészség javára. Így idézett elő a mondott törvény, melyet egészségügyi okokból hoztak, homlokegyenest ellenkező eredményt.

Ezért alapították aztán az említett helyen a kutyák temetőjét, amely egy szigeten az u.n. Ile des Ravageurs-ön fekszik. Az új intézmény magánvállalkozás: be kell jelenteni az irodában, a kinek elpusztúlt a kutyája, mire rögtön megjelenik elől koporsóval fölszerelt triciglijén a vállalat embere, és csekély díjért kiviszi az elhullott állatot a temetőbe s el is ássa,- kívánatra még sírkövet is állít neki.