A magyar kormányzat már régóta nagy figyelemben és támogatásban részesíti tengeri hajózásunkat. Újabban azonban egyik kereskedelmi miniszterünk sem érdeklődött olyan élénken Fiume és a tengerészeti ügyek iránt, mint Hegedüs Sándor, ki a múlt év október hava óta háromszor fordúlt meg a magyar tengerparton, hogy saját szemével tapasztalja ki: mi a legsürgősebb teendő?

Megelégedéssel jegyezhetjük föl, hogy a magyar lobogót viselő kereskedelmi hajók száma évről évre szaporodik. Van két nagy részvénytársaságunk, a melyek állami támogatás mellett hasznos és egyre tágabb körü szolgálatot tesznek a hazai kereskedelemnek.

Az egyik az Adria, a másik az Ungaro-Croata. Az előbbi 3-4000 tonnás hatalmas gőzöseivel fölkeresi Anglia, Francziaország, Hollandia és Belgium kikötőit, sőt rendes járatokat tart fenn az Oczeánon tul is Braziliával és Dél-Amerika nehány jelentékenyebb kikötőjével. Az Ungaro-Croata a parthajózást űzi, s a horvát tengerpart vidékéről és Dalmáczia kikötőiből jóformán kiszorította az osztrák versenyt.

E két nagy társulat mellett van a magyar kikötővárosban egy harmadik is, mely az Olaszországgal való élénk személyforgalmat közvetiti. A mióta a Magyar Államvasutak oly rendkivül olcsóvá tette a Fiume-Budapest közötti útat: az olaszországi utasok szívesebben jönnek át hajón Fiuméba, mintsem a vasúti vonalat használják Cormonson át.

A forgalom az utóbbi pár év alatt annyira megnövekedett egyrészt Ancona, másrészt Velencze és Fiume közt, hogy a hajózási vállalat tulajdonosa szükségesnek látta a már meglévő két gőzös mellé egy harmadikat is beszerezni.

Ezt az uj gőzöst a kereskedelmi miniszter nevéről Hegedüs Sándor-nak nevezték el. Nem idehaza épült, mivel erre alkalmas hajógyárunk még nincs, hanem Settinben, de fölavatási ünnepélyét a fiumei kikötőben tartották meg. Az ünnepélyre elment maga a miniszter is, megteendő az első útat a hajóval Velenczébe.