A nagy kiállítási úszó versenyek eddigi eredményeit fentiekben közöltük, csak a 4000 m.-es úszás döntője van még hátra, ez ma fog Párisban eldőlni. Magyar részről két úszó volt az olympiai bizottság által a részvételre kijelölve és pedig Halmay Zoltán és Gräfl Károly. Sajnos, hogy csak Halmay utazhatott el, Gräfl Károlyt – a ki jelenleg a katonai kötelezettségének tesz eleget – felettes hatósága nem engedte ki a versenyekre, pedig mint az eredmények mutatják, neki elsőrangú esélye lett volna a 4000 méteres versenyben.

Ily körülmények között egyedül Halmay Zoltán képviselhette a magyar színeket az összes klasszikus értékű versenyekben és pedig – mint az eredmények mutatják – nagyon szép, mondhatjuk kitűnő eredménnyel.

A 200 m.-es úszásban jó második lett a világrekorder ausztráliai Lane mögött; az 1000 m.-es úszásban a harmadik helyre jutott a világrekorder és többszörös angol bajnok Jarvis és régi riválisa, az osztrák Wahle után. Ezen versenyben mentségére szolgál, hogy rossz taktikával úszott, ugyanis elfogadta a Jarvis által diktált gyors tempót és az elsőségért küzdött, de nem bírta az erős pace-t és így fáradtan visszaesett. Ennek köszönheti Wahle 2-ik helyét.

Meglepő szép eredményt ért el Halmay a 4000 m.-es úszásban, melyben 3 előúszás közül fényesen megnyerte a versenyt csoportjában és 2 1/2 perczczel jobb eredményt ért el Jarvisnál. Bár valószínű, hogy Jarvis ezúttal nem fejtette ki teljes erejét, mégis el nem hallgatható Halmay ezen eredménye, mert tekintetbe kell venni, hogy a módosított feltételek értelmében ebben a versenyben a döntőbe való jutásra kizárólag az elért idő kvalifikált, tekintet nélkül arra, hogy a versenyző előfutamában milyen helyet foglalt el. Ezekből kétségkívül kiviláglik, hogy Halmaynak a döntőben elsőrangú esélyei vannak és ha elsősége nem is valószínű Jarvissal szemben, második helye biztosítottnak látszik a döntőben.

Ezzel az eredménynyel meg lehetünk elégedve, mert minden sovinizmustól eltekintve, konstatálhatjuk, hogy a magyar úszók a kontinens legjobbjai és úszóink színe-javánál csupán az angolok legkiválóbbjai jobbak.

Eldöntetlen kérdés marad, ha Gräfl Károly részt vehetett volna a neki megfelelő 4000 m.-es távú úszásban, milyen lett volna az eredmény, de így is hízelgő a magyar úszósportra nézve, hogy Halmay egyedül minden távon oly szépen képviselte a magyar nevet és bennünket csak megnyugtathat az ő kiváló szereplése, hiszen itthon nem ő a feltétlenül legjobb, kemény ellenfele Gräfl Károly, a kivel szemben nem egyszer kellett magát reálisan legyőzöttnek vallania.

A mi Halmay szereplését különösen kedvező kilátásba helyezi, a kiváló eredményei mellett még az a tény is, hogy a neki leginkább megfelelő 200 m. távon egy kemény 1000 m.-es versenyben kiállott fáradalmakkal állott a starthoz, és még így is jó második tudott lenni.

A mi az osztrák úszókat illeti, azokat Ruberl és Wahle előnyösen képviselték és a mi úszóinkra – a kik általában náluknál jobbaknak bizonyultak – sok dicsőség háramlik az ő kiváló szereplésükből.

A párisi versenyek eredményei újabb bizonyságot szolgáltatnak úszóanyagunk kiválósága mellett és újabb ösztönzésére szolgál annak a propagandának, mely az úszás kultiválását és fejlesztését tűzte ki czéljául. Nagy hiba lenne ezt az egyidőben annyira felkarolt sportnemet elhanyagolni és aktív sportegyleteinknek jobbat nem tanácsolhatunk, hogy tegyenek meg minden lehetőt, arra nézve, hogy ezt az egészséges sportnemet hazánkban elaludni ne engedjék.