A gyilkosság

Monzában julius 29-ikén, vasárnap, tornaverseny volt, s a polgármester meghívta arra a királyi párt is. A királyné, mintha balsejtelmei lettek volna, nem akart elmenni. A király tehát este kilencz órakor a királyné nélkül ment a tornacsarnokba, hogy kiossza a jutalmakat. Ez meg is történt. A király minden nyerteshez barátságos szavakat intézett. Féltizenegykor vége volt az ünnepélynek. A király elbucsuzott a polgármestertől s a rendező-bizottságtól és zajos üdvözlés közt nyitott kocsijába szállt. Jobboldalán ült gróf Ponziovaglio tábornok, a hadsegéde. Abban a pillanatban, háromnegyed tizenegykor, a mikor a lovak meglódultak s egy-két lépést tettek, egy sápadt képű, feketeruhás fiatal férfi tört ki a sokaságból és egészen közelről, revolverrel háromszor, mások szerint négyszer rálőtt a királyra. A király hirtelen fölugrott és kiegyenesedett, azután nyomban vissszabukott a kocsi párnáira s ott balra hanyatlott. A király a második lövés után felkiáltott: "Végem van, szívemen találtak." A kocsis a lovak közé csapott és villámgyorsan elhajtott a királyi kastély felé.

Mikor a nagy sokaság látta, hogy a király összerogyott, iszonyatos kiáltozásba tört ki és rávetette magát a merénylőre. Ha csendőrök közbe nem lépnek, a nép haragja nyomban szétmarczangolta volna a merénylőt. Igy is csak nagy nehezen, saját életük kockáztatásával tudták megszabadítani a fellázadt néptől: és egy közel álló kocsiba vitték, a mely vágtatva elhajtott vele a legközelebbi csendőr állomásra. A nép az első perczben azt hitte, hogy a király csak könnyen sebesült meg. De csakhamar híre kelt a szörnyű valóságnak, hogy három golyó találta a királyt s közülük az egyik a nyakát érte, a másik a szívét furta keresztül.

Az udvari hintó galoppban indult a palota felé. Két felől mindenki előre tódult, hogy lássa a királyt. "Mi baj! Megsebesült!" hangzott össze-vissza. De ezeket a kiáltásokat elnyelte a királyi páholy körül hullámzó sokaság zúgása, átkozódása. Pár perczig tartott, a míg a király kocsija a palotához ért. A mikor a hintó a rácsos kapuhoz közeledett, a király kinyitotta a szemét. Ponziovaglio tábornok megkérdezte a királyt, hogy megsebesült-e? "Nem hiszem, felelte a király. – Csak egy ütést éreztem, de azt hiszem, sértetlen vagyok."
A mint a kocsi megállt, a király fájdalmasan nyöszörgött és jobboldalára hanyatlott.
Ponziovaglio tábornok felsegitette a királyt az ülésben, de visszaesett a párnákra és elvesztette eszméletét. A királyi ház minisztere és a főhadsegéd leugrottak és le akarták segíteni az uralkodót, akkor látták csak, hogy Umberto király meghalt.

A kastély kapujánál több udvari szolga állott. Az inasokat oda intette a főhadsegéd s aztán s aztán óvatosan levették a királyt a kocsiról és az első emeleten egy terembe vitték. Az alatt sokan orvosokért futottak. Hamarosan meg is érkeztek, de semmit sem segíthettek.

Alig hogy a holttestet a pamlagra tették, besietett Margit királyné, a ki az imént udvarhölgyekkel és urakkal volt együtt a termekben. Értésére adták, hogy a király visszajött, mert nincsen egészen jól. A királyné azt kérdezte Erba orvostól, vajjon a király rosszulléte komolyabb-e? Erba nem felelt erre a kérdésre. A királyné rémülve kérte az orvosokat, hogy mondják meg neki az igazat és minden ízében reszketve mondta: "Mentsék meg doktor urak, mentsék meg!"
Az udvar hölgyek ki akarták vinni a királynét a teremből, de ő mindent akart tudni. Erre Erba meg mondta neki, hogy a király ellen merényletet követtek el és hogy Ő Felsége meghalt. A királyné mintegy kővé válva hallgatta az orvos szavait és csak hosszabb idő mulva sikerült őt rábírni, hogy a holttesttől távozzék. A királyné így szólott: "Tegyétek ágyra Ő Felsége holttestét. Az éjjelt imádkozva fogom nála tölteni."

Ezután az orvosok megvizsgálták a meggyilkolt király sebeit, a holttestet fekete ruhába öltöztették és ágyra fektették. Az ágy köré égő gyertyákat állítottak és virágot hintettek.

A gyilkos

A gonosztevő neve Bresci Gaetano, s még fiatal ember, nem tagadja tettét.

Bresci 1869 november 10-én született Pratóban, Florencz mellett, és foglalkozására nézve selyemszövő. Kijelentette továbbá, hogy anarkhista. Amerikából, Patersonból jött és bűntársai nincsenek. A merényletet a királyság intézménye ellen való gyűlöletből követte el. Monzába julius 27-ikén érkezett Milánóból. Elmondta továbbá, hogy négy év előtt Amerikába vándorolt ki s hogy Amerikából csak azért tért vissza, hogy a királyt meggyilkolja. Minden kérdésre ismételve erősítgeti, hogy nincsenek bűntársai.

A gyilkos magas, erőteljes fiatal ember. Jól van öltözve. Haja göndör, arcza napbarnított. Egy hónapja tért vissza Amerikából és két nap óta volt Monzában. Testvére hadnagy a tizedik tüzérezredben. Megölte a királyt, -- ugy mond – mert király, egyike a világ uralkodóinak.
A vallató bíró közbeszólt:
-- Umberto királyt mindenki szerette!
-- Az mindegy! Én nem! –felelte a gyilkos, aztán vissza vezették a czellájába.
Éjjel két órakor a gyilkos mélyen aludt.
Egy rendőrbiztos negyed órával a merénylet előtt egy fiatal nővel látta együtt a gyilkost a tett szinhelyén, a hol többektől kérdezősködött a király és az előkelő méltóságok felől, a kik a tornaversenyre jöttek. E hölgyet reggel letartóztatták. Caesara Ramella-nak hívják.

A gyilkos büntetése

Olaszországban a halálbüntetést eltörülték, s így a király gyilkosát örökös fogság várja: az első két évben folytonos éjjel-nappali magános elzárással. A következő években az elitélt közös munkára bocsátható, de folytonos hallgatásra köteles.

 A merénylet hatása

Mindenfelé a legnagyobb megdöbbenéssel fogadták a monzai gyilkosság hírét.

A megölt királynak uralkodói és polgári erényeit jól ismerik. Monza, a hol a gyilkosság történt, Lombardia ama részéhez tartozik, hol két év előtt, május hóban forradalmi zavargások törtek ki, melyeknek központja Milano volt. Anarkhista és szoczialista jellegűek voltak a zavargások s egyedül a királyság ellen irányultak.

Olaszország fővárosába, Rómába hajnalban érkezett a hír. Saracco miniszterelnök rögtön körlevelet intézett a prefektusokhoz az egész országban. A miniszterelnök aztán Monzába utazott. A király holttestét Rómába viszik, s ott temetik el a római időkből való Pantheonba, hol atyja, II. Viktor Emánuel, az egyesült olasz királyság első uralkodója aluszsza örök álmát.

A pápa a gyilkosság hírére azonnal részvétét fejezte ki Margit királynénak.

A pápa megrendülve kiáltott föl a monzai gyászeset hallatára: "Oh szegény ember, oh szegény család!" (Más tudósítás szerint azt mondta: "Oh mily sajnálatra méltó család!") Azután misét mondott az elhunyt királyért.

Királyunk részvéte

Ferencz József király, a ki Ischlben időzik, az Umberto ellen elkövetett merénylet első hírét a római osztrák-magyar nagykövettől kapta meg. A nagykövet reggel három órakor adta föl táviratát, a mely reggel hat órakor érkezett Ischlbe. A király hosszu részvéttáviratot küldött Rómába s intézkedett, hogy az Umberto nevét viselő gyalogezred küldöttség által legyen a temetésen képviselve. A király személyét Ferencz Ferdinánd vagy Ottó főherczeg fogja képviselni a temetésen.

A magyar kormány részvéte

Széll Kálmán miniszterelnök Saracco olasz miniszterelnökhöz a következő részvéttáviratot intézte: "Mély megilletődéssel és nagy fájdalommal értesült Magyarország ama felháborító büntényről, a melynek Olaszország dicsőségesen uralkodó királya, a mi felséges királyunk hű barátja és szövetségese áldozatul esett. Az a hagyományos rokonszenv és igaz barátság, a melyet Magyarország Olaszország iránt érez, csak még fokozza e fájdalom nagyságát. Fogadja exczelencziád a magyar nemzet legfájdalmasabb érzéseinek kifejezését."

III. Viktor Emanuel, az uj olasz király

Viktor Emanuel, (Ferdinánd Mária Januarius) nápolyi herczeg immáron Olaszország királya, egyetlen gyermeke a szomoru véget ért Umberto királynak.
1869 november 11-én született Nápolyban s Firenzében szokott tartózkodni, mióta nagykoruvá lett. Felesége Helena, a montenegrói fejedelem leánya, kivel 1896 októberben kelt egybe.
Viktor Emanuel épen tengeren utazott feleségével, a görög partokon s Montenegróba készült, mikor megkapta az olasz miniszterelnök értesítését.
A következő táviratot küldte Saracco miniszterelnöknek: "Atyám szomoru sorsa kétségbe ejt és megrémít. Utban vagyok Monza felé."