Meddig élhet az ember?

1900 | Augusztus

A zsoltárok könyve szerint az ember élete nem tart tovább hétszer tíz esztendőnél. A tények azonban ennek ellene mondanak s nem egy példa van az ellenkezőre. Híres példája a magas életkornak egy angol hölgy, a kivel a későbbi III. Rikhárd király Gloucester herczeg korában tánczolt s a ki ismerte Sir Walter Raleight 1589-ben, a mikor is 124 éves volt, de azután még 1603-ban is élt.

Az ilyen igen nagy életkor hirét mindig bizonyos kétkedéssel fogadjuk, hátha nem is igaz? Buffon, a híres franczia tudós azt tartotta, hogy az ember elélhet száz esztendeig is, hacsak valami véletlen ok nem idézi elő a halálát. A véletlen ok nemcsak valami baleset lehet, hanem mindenféle olyan baj, melyet az ember saját hibájából szerez magának.

Buffon számítása azon az arányon alapszik, mely az állatoknál életük tartama és a közt az idő közt van, a míg nőnek. A kutya példáúl két év alatt nő fel teljesen, s mintegy ötször-hatszor annyi ideig él. A ló négy éves korában van teljesen kifejlődve s huszonöt-huszonhat évig él. Már most, mondja Buffon, ha fölteszszük, hogy az ember tizennégy éves koráig fejlődik, mért ne élhetne hatszor-hétszer annyi ideig, vagyis kilenczven, száz évet.

Hogy az emberek nem szoktak ily magas életkort érni, annak oka, hogy nem élnek mindig úgy, a hogy élniök kellene.Csakhogy Buffon számítása eszményi számítás s nem veszi tekintetbe az emberi élet viszonyait. Mert hány embernek van módjában életét úgy rendezni be, hogy soha semmit se kelljen cselekednie olyat, a mi ártalmára lehet.

A kenyérkereset gondja közepette nem igen ér rá az ember megválogatni, hogy ez vagy az a munka, avagy életmód egészségére válik-e s nem rövidíti-e meg az életét. Szabók, pékek, bányászok, varrónők, mind oly mesterséget űznek, a mely árt az egészségnek s idő előtt felemészti életerejüket.

A legszerencsétlenebb helyzetben a köszörűs műhelyek munkásai vannak. A híres sheffieldi köszörűsök, a kik a világ legkitűnőbb késeit, ollóit, borotváit készítik, mint a statisztikai megfigyelések bizonyítják, mind igen rövid életűek. Átlagos életkorukat így állapították meg angol orvosok: a villakészítőké 29 év, a borotvagyártóké 31 év, az ollócsinálóké 35 év. Legtovább még a fűrészek és kaszák készítői élnek: 38 évig.

Majdnem mind tüdővészben halnak meg; a vasnak s az aczélnak apró pora rászáll a tüdejükre s képtelenné teszi a tüdővészes fertőzés elleni ellenállásra. Nem valami sokáig szoktak élni a kocsisok meg a rendőrök sem, bár mindig a szabad levegőn vannak, mert a hoszszas tétlen álldogálás és ülés az utczán lanyhítja vérkeringésüket s aztán annál kevésbé tudnak az időjárás viszontagságainak ellenállni. Sokkal egészségesebbek a kertészek, földmívesek, pásztorok, mert ezeknek a foglalkozása a szabad levegőn való mozgással jár.

Rövid életűek a kéménysöprők, a kiknek nagy részét rákbetegség ragadja el, melyet állítólag a bőrükre rakódott korom idéz elő. A pékeknek negyvenegy százaléka pedig - dr Guy angol orvos számítása szerint - tüdővészt kap, a mi egészségtelen mesterségük következménye. Nevezetes, hogy az utczaseprés egészséges mesterség.

Az említett orvos azt mondja róluk, hogy náluk egészségesebb embereket még nem látott. A míg száz kőműves között csak 36 akadt olyan, a ki még soha egy napig sem volt kénytelen betegség miatt abbahagyni a munkát, az utcza seprők 53 százaléka örvendett ilyen állandó egészségnek.

Egy híres angol író ezekben állapítja meg a hosszú életkor föltételeit: sok testgyakorlat a szabad levegőn, egészséges, mérsékelt táplálék és tartózkodás attól, hogy az ember élete meghoszszabbításának módján törje a fejét. Általában a megfeszített szellemi munkát is az életet megrövidítő eszköznek szokták tekinteni. Ebben van is igazság, mert az ilyen életmód különösen az idegrendszert rontja meg s teszi gyakran tönkre.

Mégis a szellemi munkával foglalkozók között gyakran találni bámulatosan hosszú életűeket, különösen az uralkodók és a politikusok között. Fejedelmek között az egész történelem folyamán kevés példa van olyanra, a ki legalább egy fél századnál tovább ne élt volna, ha csak erőszakos halált nem halt. Így például az angol uralkodók átlagos életkora 53 év, a mi elég magas szám, ha tekintetbe veszszük, hogy azok is bele vannak számítva, a kik még gyermek korukban és azok is, a kik erőszakos úton-módon haltak meg.

Híresek voltak hosszú életükről a régi görög bölcsészek, nyilván mert sohasem volt valami sok dolguk, s a mellett, mint afféle bölcsek igen mértékletesen éltek. De az államférfiak sem panaszkodhatnak kora halálról, mint ezt a nagy kort ért politikusok sokasága tanúsíthatja. Csak a XIX. századból néhány példa: Kossuth Lajos, Gladstone, Beaconsfield lord, Palmerston, Brougham, Talleyrand, Metternich, Bismarck, mind meszsze túlhaladtak az átlagos életkoron.

A tudósok és írók közül hoszszú életkorukról nevezetesek: Hobbes, Voltaire, Fontenelle, Goethe, Newton, Kepler,a két Humbold, Chevreuil, nálunk pedig Brassai Sámuel,ezek mind idősebbek voltak nyolczvan évesnél, mikor meghaltak.Csakhogy még nagyobb azoknak a tudósoknak, íróknak, költőknek száma, a kiket fiatal korukban ragadott el a megfeszített munka.

A papok közt igen sok a hoszszú életű. Egy nagy életbiztosító társaság igazgatója megvallotta, hogy legszívesebben a papokat fogadják el életbiztosításra. Átlagos életkoruk mégis csak egy évvel hosszabb, mint az orvosoké, holott életük sokkal nyugalmasabb. Az orvos valamivel tovább él, mint az ügyvéd,a ki e tekintetben körülbelül egy sorban áll a katonákkal és a tengerészekkel, művészekkel és kereskedőkkel.