Mióta a társadalmi tudományokkal foglalkozók mintegy megállapított tétel gyanánt kimondták, hogy a nők helyzete és társadalmi állása egyúttal a nemzetek fejlettségének mértéke: azóta a khinai nők valóban alacsonyfokú műveltsége s azon alárendelt hely, melyet a társadalmi életben elfoglalnak, - a khinai nép ferde műveltségének jeléül is, okozatául is tekintetik.

Hogy a most mondottak igazságon alapúlnak, alig bizonyíthatja jobban, mint a khinai nők lábának eltorzítása. Századok óta dívik náluk az a kegyetlen szokás, hogy a kicsiny lánykák lábait bepólyázzák, hogy lábaik oly kicsinyek maradjanak, mint amekkorák öt-hat éves korukban voltak. Ez az oka további növésük és fejlődésük visszamaradásának, sőt értelmi képességük hanyatlásának is. Visszatartja őket a szabad mozgástól az ismeretszerzés mindenféle eszközeitől.

Ez az egyik oka annak is, hogy írni-olvasni sem tudnak, korlátoltak, tudatanok. Valamennyi női hittérítő megerősíti azt, hogy a khinai nő gondolkozni képtelen. Miss Miller, a ki Amoyban működik ilyen minőségben, ezt mondja róluk: "Rendesen csak nagyon rövid ideig lehet figyelmüket ébren tartani, pedig úgyis nehéz velük megértetni bármit, roppant lassú levén a felfogási képességük.

Ha az idegen beszél nekik, meghallgatják, de ha aztán kérdik, vajjon felfogták-e a mondottakat, a rendes válasz az, hogy: "Nem értem". Még nevetségesnek is tartják azt, a feltevést, hogy asszony bármihez is érthessen. Nevius asszony így szól: "A khinai nők tudatlanságát az, ki velük közvetlen érintkezésbe nem jutott, el se képzelheti. "Forsythe asszony Shantungból pedig azt állítja, hogy a khinai nő, még ha tud is olvasni, arra a kérdésre, mit olvasott, rendesen azt feleli: "Nem tudtam megérteni."