A valódi étherion

1900 | Április

Az etherion czim alatt irtunk a minap Brush amerikai természettudósnak felfedezéséről.

Most lapunknak egy természettudományokkal foglalkozó barátja, aki figyelemmel kiséri a külföldi tudóstársaságok müködését, a következőkben mondja el Brush felfedezésének történetét:

Néhány hónappal ezelőtt az amerikai természetvizsgálók New-Yorkban tartott gyülésén Brush azzal az állitással lépett elő, hogy neki sikerült az aethert vagy az ehhez legalább is legközelebbi rokonságban levö anyagot izolálni. Brush az anyagot a levegőből elvont hydrogén vizsgálata közben födözte fel.

Vizsgálat alá vette, miközben legfeltünőbb volt az ismeretlen anyag tömecseinek rendkivül rezgési sebessége, amelyet ő, hozzávetőleg, másodperczenkint szás angol mértföldben állapitott meg.

A gáz sürüsége a hidrogén sürüségéhez viszonyitva (H — 1) 0.0001, tehát a hidrogén sürüségének tizezredrésze, fajhője pedig, szintén a hidrogén fajhőjéhez viszonyitva, annak hatezerszerese. E fizikai sajátságukra támaszkodva, nemcsak a gáz elemi voltát tartotta Brush lehetségesnek, hanem egyenesen meg volt győződve, hogy az nem lehet más, mint a mindenséget betöltő, rezgési változataival a fényt, villamosságot szülő, az anyag szerkezetét szabályozó éther, melyet ő "étherion"-nak nevezett el.

Erre már most a Brush állal előadott eljárás szerint Crookes, az ismert kitünö angol chemikus beható vizsgálat alá vette a "felfedezést" s a Brush előtt ismeretlen uj elemnek tartott anyag elemi voltát már vizsgálatai legelső jelenségei alapján kétségbe vonta. Kisérletei további során tényleg meggyőződött, ogy a Brush-féle étherion sem nem elem, sem nem aethes, de nem is ismeretlen anyag, hanem csak rendkivül higitott vizgőz !

Crookes a nagy higitásu vizgőznek légüres térben tapasztalható magatartását már régebb idő óta ismerte ; a vizgőz ily állapotban észlelhető sajátságaival az étheronnak Brush által jellemzett sajátságai mindenben egyeztek s igy Crookes, midőn Brush felfedezése tudomására jutott, már szinte bizonyos volt afelöl, hegy az étherion nagyhigitásu vizgőznél nem egyéb. Igy, mielőtt még ellenőrző kisérleteit megkezdette volna, már az eredményről tisztában volt.

A nagyhigitásu vizgőznek a Crookes által csak a praecedens után nyilvánosságra hozott tulajdonságait utóbb mások által végzett kisérletek is igazolták. Nevezetesen: a viztömecsek mozgási sebessége a légüres térben rendkivül nagy, amivel természetesen a jelentékeny hővezetöképesség és a feltünően csekélynek látszó fajhő is összefügg.

Ezek tényleg oly physikai tulajdonságok, amelyek előtt a leggyakorlottabb physikus és chemikus is gondolkozva áll meg, mert az ismert anyagok ismert tulajdonai között ezek nincsenek meg; És tényleg Brush kisérleteit is ezek az ismeretlen tulajdonságok vitték tévedésre. Az ő hibája egyedül az, hogy az előtte ismeretlen anyag tulajdonait csakis fizikai szempontokból itélte meg; a feltünö sajátságok annyira bizonyossá tették előtte az anyag elemi voltát, hogy az ellenőrzésről teljesen, megfeledkezett: elhanyagolta ugyanis az anyag chemiai sajátságainak pontos megvizsgálását s igy könnyen megmagyarázható, a különben jeles természettudós tévedése.

Ez az "étherion" hiteles története.

Megosztás:

Etherion

Kántor Judit

Az etherion problémája már régen foglalkoztatta a tudományt. Amikor Newton leírta az „általános nehézkedés” törvényét, azzal egyúttal azt is állította, hogy ez a törvény minden csillagászati jelenség alapja. De a „nehézkedés” csak akkor működhet, ha létezik valamilyen „fizikai médium”, ami „az égi testek egymásra hatását közvetíti”. Vagyis kimondta, hogy a „teljesen üres tér” nem más, mint fizikai képtelenség.

Newton után ez a kérdés vált a fizikai kutatások egyik központi témájává, s amikor összekapcsolódott a fény terjedésének kérdésével, alig volt olyan kutató, aki ne szólt volna hozzá a kérdéshez.

Sokáig jó megoldásnak tűnt az „aether” fogalmának bevezetése, ami a világűrt betöltő, „végtelen finomságú” anyag lett volna. Eulee szerint ennek sűrűsége negyvenmilliomod része lenne a levegő sűrűségének és „a villamos és delejes hatások és egyúttal a nehézségi vagy vonzási erő közvetítőjének” tartotta. Magyarázatnak időlegesen jó volt, bár létezését bizonyítani ő sem tudta. Maradt tehát a kérdés: aether vagy nem aether?

Nem véletlen hát, hogy Brush bejelentése, miszerint képes előállítani az általa etherionnak nevezett anyagot, erősen felbolygatta a tudományos közvéleményt. Mit is tud az „új anyag”?
„Ennek a gáznak sürüsége a fölfedezö szerint a víz sürüsége egy tizezred, tehát a levegö sürüsége egy száznegyvennégyezred részének felel meg, molekuláinak mozgás-sebessége pedig százhetven kilométer másodperczenkint. Rendkivüli könnyüségénél és megfelelö csekély adhaesiójánál fogva a földi atmoszferában nem fordulhatna elö, ha egyuttal az egész világürt is be nem töltené.”

Aether helyett jött tehát az aetherion, az új őserő, mellyel nemcsak a kémia gazdagodott egy új elemmel, hanem a kozmológia és a fizika is olyan új eszközt nyert, mellyel számos korábbi problémáját megoldhatja. Igaz, hogy még ezt sem sikerült tiszta állapotában előállítani, de mégiscsak reménysugár!

Azért ne feledjük azt sem, hogy ebben az évben nem ez volt az egyetlen nagy kémiai fölfedezés: ekkor „született” a koronium, a krypton, a metargon és a neon is!
Hogy melyik „éli túl” a századfordulót, az majd később derül ki…

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!