Anglia, a nagyhatalmak és a boer háború
A művelt nemzetek figyelmét szakadatlanul leköti a dél afrikai háboru, mely most uj fordulatot vett.
Az angol főseregnek sikeres előnyomulása Oranje állam fővárosa felé a Kronje csapatainak bámulatos önvédelem után végre megtörtént. Elfogatása a natáli harcztéren is csakhamar megtette hatását. A boer hadvezetőség elhatározta, hogy az összes haderőt Oranje és Transzvál védelmére összpontositja s Natál angol gyarmatból kivonja csapatait. Ladysmith ostromával tehát felhagytak, de előbb hadiszereik roppant tömegét elszállították, részint Oranje államba, részint éjszak felé Transzvál állam területére. Ladysmith mellett elfoglalt állásaikat csak lépésről-lépésre és igen véres harczok után adták fel. A magas és járhatatlan határhegységek szorosait már jóelőre mesterségesen is megerősitették s azok őrzésére néhány ezer embert hagytak hátra, hogy Buller tábornok csapatai a Natál felöli oldalról be ne nyomulhassanak a két köztársaság területére.
Jouubert tábornok pedig a boer fősereget, melyet mintegy 40.000 emberre tesznek, Oranje állam éjszaki részén, Wynburg körül öszpontositja.
Bloenfontein oranjei fővárost nem lehetetlen, hogy nagyobb harcz nélkül átengedik az angoloknak s a védelemre kedvezőbb éjszaki hegyvidéken szervezik az ellenállást.
A háboru gyors befejezésére egyelőre gondolni sem lehet.
Az angol közvélemény a sok kudarcz után végre bekövetkezett sikereket természetesen nagy lelkesedéssel fogadta, de az a felfogás, mely több európai lapban felmerült, hogy az angolok, mihelyt a becsületnek elég lesz téve, hajlandók lesznek a békekötésre, nem bizonyult alaposnak.
Ellenkezőleg, az összes angol hirlapok egy-két szabadelvü lap kivételével nagy szenvedélyességgel követelik a két boer köztársaság teljes meghóditását és bekebelezését.
E felfogásban osztozik a kormány is, mert noha már mintegy 200. 000 ember van Dél-Afrikában, a hadügyminiszter a parlamentben bejelentette, hogy márczius hó folyamán összesen 39 hajó fog utnak indulni Dél-Afrika felé 38.800 emberrel, s azután még 17.800 ember követi.
Ez kettőt bizonyit.
Először azt, hogy az angol kormány az újabb győzelmekkel a boerok ellenállását megtörtnek nem tekinti; másodszor azt, hogy nem akarja addig abbahagyni a háborút, míg tökéletesen meg nem semmisiti a két boer köztársaság állami függetlenségét. A boerok pedig, mivel ezt tudják, szintén el vannak tökélve a kétségbeesett védelemre.
Az angol birodalom óriási nagy ereje valószinüleg elvégre is győzni fog.
Csak az menthetné még meg a köztársaságokat, ha az európai hatalmak beavatkoznának érdekükben. Erre azonban semmi kilátás nincs. A német kormány az angolok iránt jóakaró semlegességet tanusit, bár az egész német közvélemény a boerokkal tart. Németország ellenére francziaország sem akar a boerok érdekében erélyesen fellépni, s ettől tartózkodik Oroszország is.
A mi Oroszországot illeti, semmi hitelt sem lehet adni azoknak az idönként felmerülő hireszteléseknek, mintha a czárnak szándéka volna közbelépni a béke közvetitése érdekében.
Ellenkezöleg az orosz érdek épen az, hogy a háború minél tovább huzódjék, minél több áldozatra kényszeritse Angliát délafrikai uralmának fenntartása érdekében. Mert minél több erőt emészt fel Dél-Afrikában, hol az orosz érdekekkel össze nem ütközik, annál inkább erősödik Oroszország tulsulya Ázsiában. Oroszország nem tágit, mert miután a németek megkapták a Konstantinápolytól bagdadig vezető nagy vasutat, mindent el akar követni arra, hogy e vasút révén befolyásukat a Fekete-tenger felé is ki ne terjesszék.
A mostani háború még messze van befejezésétől.
De politikai értelemben már most meg lehet vonni a mérlegét. S ez Anglia hatalmának növekedése Afrikában, és Oroszország hatalmának növekedése nemcsak Ázsiában általában, beleértve ebbe a minket kevésbé érdeklő Khinát, hanem különösen Közép-és Elő-Ázsiában, a mi már nem közömbös a mi érdekeink szempontjából.
Tisztán katonai értelemben azonban a délafrikai háború egy nevezetes és ránk nézve örvendetes tanulságot szolgáltatott.
Bebizonyult ugyanis, hogy a mai gyorstüzelő fegyverek mellett megerősitett védelmi állásoknak rohamtámadással való elfoglalása a lehetetlenséggel határos. Sőt bebizonyult az is, hogy még tulnyomó tüzérségi tüzeléssel sem lehetett ezeket az állásokat annyira meggyengiteni, hogy a gyalogság sikerrel próbálhatta volna meg a rohamot.
Bebizonyult ez a mostani háborunak majdnem valamennyi csatája alkalmával számtalanszor.
A mostani tökéletesebb lőfegyvereknek ez a hatása megnyugtató a kisebb nemzetekre, mert azt bizonyitja, hogy egy kellőképen fegyverzett bátor nemzetnek leigázása még többszörös tulerővel rendelkező támadóra nézve is majdnem lehetetlen s oly óriási áldozatokkal járó feladat, melyre ugyancsak nehezen határozhatja el magát bármely hóditó hatalom.
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!