Az aradi szabadságharczi ereklyemúzeum a mult évben megszerezte gyűjteménye számára azt a szekeret, melyben a hős Damjanics tábornokot a vesztőhelyre vitték, s mint arról annak idején lapjaink megemlékeztek.

Most egy újabb, Damjanics ereklye jutott a nevezett egyesület tulajdonába: az a mankó, a melylyel Damjanics a vesztőhelyre ment. A mankót egy özvegy Kocsi Ferenczné nevü asszony ajándékozta a muzeumnak, a kire férjétől maradt. Kocsi Ferencz ugyanis 1849-ben Aradon volt bádogos segéd s anyósa, első nejének anyja mosónője volt a brünni hóhérnak, a ki a honvédtábornokok kivégzésében szerepelt.

Mint a kivégzéseknél általában szokás, a vértanuk tárgyai a hóhérjéi lettek, köztük Damjanics nagy mankója, egy kisebb botja, valamint az a zsámoly, a melyen állott a bitója alatt s a kötél, melylyel felakasztották. E tárgyakat a hóhér mosónőjének adta át megőrzés végett, a kinél aztán ott is maradtak.

Kocsi Ferencz, ki maga is negyvennyolcas honvéd volt, féltve őrizte a hős tábornoknak ez ereklyéit.

Később Aradról Nagy-Váradra költözött s valószinű, hogy a kötél a költözködés alatt kallódott el. 

A botot egy Kocsi Ferenczczel együtt lakott lakatossegéd lopta el kalapácsnyélnek, a zsámoly pedig ismeretlen módon veszett el. Az összes ereklyék közül igy nem maradt meg más, csak a mankó. Ezt most a muzeumban örzik s márczius 15-én állitották ki elöször, mióta igen sokan megnézik a gyászos emlékü ereklyét.