A szatmári testvérgyilkos

1900 | Április

Kegyetlenebb, vérlázítóbb gyilkosság ritkán fordul elő, mint a milyennek Szatmár városa mellett a Dezső-réten egy 17 éves uri fiu esett áldozatul a mult év november 18-ikán. Papp Elemér, a szatmári gimnázium hetedik osztálybeli tanulója. Bátyja gyilkoltatta meg.

Papp Béla kak-szentmártoni földesur, tartalékos honvédhuszár hadnagy, az egész megyében jól ismert uri ember, gazdag család sarjadéka, ki a megye egyik előkelő családjából nősült s a legelső társaságokban forgolódott, de könnyelmű volt, vagyonát elpocsékolta, s hogy anyagi romlását feltartsa, azért ölette meg juhászával édes testvérét, hogy annak része is neki jusson. Gazdag szülei még élnek, a vagyont egészen nem osztották fel.

Egyik fiuk Amerikába ment, Papp Béla tehát itthon lévő öccsét választotta áldozatúl. Az elvetemedés borzalmas bűne egész teljességében tárult fel, mikor május 22-ikén Papp Bélát a földi igazságszolgáltatás eléállították Szatmáron. Vele volt a bírák előtt unokabátyja is, Papp Zoltán, egy tönkrejutott ember, a ki a gyilkosságot előkészítette. A gyilkosság végrehajtására Papp Béla a juhászát, Zsoldics Mihályt bérelte föl. Kétezer forintot igért neki.

A rettenetes bünt a szatmári esküdtszék előtt tárgyalták. Mindenkit megrázott az elvetemültség. Papp Béla hosszu ideig tett már kisérleteket öccse megölésére. Két évig mindig foglalkozott vele. Ennyi idő alatt nem szállt magába, hanem szakadatlanul a gyilkosságot forgatta elméjében.

Nem tagadott csak szépíteni akarta büne okait. Azt mondta, hogy nem tudott ellenállni valami sugallatnak, mely arra intette, hogy öccse gyalázatot hoz a családra, mert rossz erkölcsü fiu, a kinek jobb nem élni. De ez is hazugság volt, mert a meggyilkolt fiut senki ilyennek nem ismerte.

A szatmári esküdtbíróság április 22-ikén ült össze A törvényszék helyisége körül rendőrök tartották fenn a rendet. A teremben nagy izgalom uralkodott. A három vádlottat fegyveres őrök kísérték be.

Papp Béla szép férfi, gondosan öltözve jött birái elé. A Papp –családra a dédapáig emlékeznek a szatmáriak. Az afféle bocskoros oláh nemes volt Udvardiban. A turczi Pappok kuriáját minden familia fölkereste Udvardiban s a fiuk, különösen Béla szivesen látott alakja lett a lányos házaknak. Később Feleségül vette Szatmármegye jelenlegi alispánjának, Nagy Lászlónak leányát, Klementinát.

Papp Zoltán, a másik vádlott, kopott alak az egész város jól ismeri. Semmire sem tudta vinni az életben könnyelműsége miatt.

Zsoldics Mihály volt a legérdekesebb alak báránybőr-bekecsben és a foltos vászonnadrágban. Szénfekete haja, oldalt paraszt arcza van. Feltünt jóizű falusi beszédje. Nagy őszinteséggel igyekezett valószinűvé tenni vallomását. Papp Bélát „tekintetes urnak” czimezte, még akkor is, mikor az elnök figyelmeztette, hogy itt nincs helye czimezésnek, itt ők most vádlottak és rabok.

A gyilkosság napján, november 18-ikán délután Papp Zoltán levelet adott át Papp Elemérnek. A levelet Papp Béla irta öccsének és magához hivta benne Kak-Szentmártonba, mely három kilométernyire esik Szatmártól. Az uton várt már Zsoldics, a ki pár szót váltott Elemérrel, kétszer a fejébe lőtt, azzal ott hagyta a holttestet.

Papp Béla ezalatt nyugtalanul várta a történendőket, végre befogatott, hogy a gyilkosságra kijelölt helyre menjen. Odaérve a kocsis jelentette, hogy egy ember fekszik az út szélén, talán halott, de Papp Béla le sem szállva tovább hajtatott s Batizra ment nagybátyjához. Mire visszatért, öcscse holtteste már a házban volt. Másnap jelentette föl az esetet Szatmáron, hozzá téve, hogy a fiu bizonyára öngyilkos lett.

A holttest mellett egy pálczát is találtak, mely Papp Zoltáné volt. Unger vizsgálóbiró tudomást szerzett, hogy Papp Zoltán az utóbbi időben feltünően költekezett. Papp Béla sokszor meglátogatta, s a kocsija hosszu időkig állt lakása előtt. Egy borbélylegény pedig azt jelentette, hogy Papp Zoltán neki több száz forintot kinált ismételten, ha Papp Elemért elteszi lábalól.

Egy vaskereskedő elmondta, hogy tőle egy juhász revolvert vásárolt Ezek az értesülések aztán nyomra vezettek. A csendőrők titokban őrizték a gyanusitott három ember minden lépését. Először Papp Zoltánt fogták be, aztán Zsoldicsot és Papp Bélát.

Az esküdtbirósági tárgyalás Zsoldics Mihály kihallgatásával kezdődött. Zsoldics mindent bevallott. A gazdája, Papp Béla azt mondta neki szeptember hónapban, hogy Elemér nagy bajba keverte a családját, de mielőtt a szégyen bekövetkeznék, meg kell halnia. Ő rá, Papp Bélára esett a választás, hogy megölje. De ő nem birja megtenni. Zsoldicsot szólitotta föl rá. Ez vonakodott, de Papp Béla 2000 forintot igért neki, meg azt, hogy ha baj lesz, eltartja családját és revolverre 5 frtot adott neki.

Szeptember 28-ikán Papp Béla ujra fölkereste Zsoldicsot s megmondta neki, hogy este felé Elemér lóháton jön Szatmárról, végezzen vele. Zsoldics kiforditotta a bundáját, ugy várt, de nem volt bátorsága a gyilkosságra, s csak a botját hajitotta a lovas fiura. Novemberben 18-án azonban megtörtént a gyilkosság. Részletesen elmondta Zsoldics, hogyan.

Papp Béla azt vallotta, hogy öccsét gyülőlte, mert ivott, hazudott, kártyázott, azért mindig azt sugta neki valami, hogy Elemérnek meg kell halni. Zoltán egyszer ajánlkozott, hogy egy pár száz forintért a Szamosba dobja. Papp Béla ezt nem akarta. Inkább méreggel akarták elveszteni. Szó volt róla, hogy szilvába tesznek mérget.

Egyszer Papp Béla, Zoltán és Elemér a tanyára mentek ki, a mikor egy palaczk sört felbontottak, Zoltán azt mondta, hogy mérget tett Elemér poharába. „ De én nem hiszem,- igy szólt Papp Béla,- mert ha beletette volna a mérget, Elemér elpusztult volna..”(Az elnök megjegyezte, hogy Zoltán szerint Béla tette bele a mérget.) Ezek után szólitotta fel Papp Béla a juhászát, hogy ölje meg Elemért. Szerinte Zsoldicsot nem kellett fenyegetni, mert rögtön vállalkozott.

Elismeri, hogy szeptember 28-ikán ő küldött lovat Elemérért. Zsoldics másnap azt mondta, hogy azért nem lőhette le Elemér urfit, mert nem birta a lovat megállitani. Azt a vádat tagadja, mintha ekkor azt ajánlotta volna Zsoldicsnak, hogy éjjel vágja el Elemér nyakát, ő majd nyitva hagyja a szoba ajtaját. Vádolja Papp Zoltánt, hogy az mindig előállt Elemér megölésével, ha pénzre volt szüksége s fenyegette őt, hogy nyilvánosságra hozza a leveleket, melyeket ő, Papp Béla irt hozzá. A gyilkosság szinhelyére is Zoltán kisérte el Elemért, de elfutott onnan.

Papp Zoltán kihallgatása következett. Nem tartja magát bünösnek. Gyakran ellentmondásokba keveredve elbeszéli, hogy Béla egyszer három mérgezett szilvaszemet adott át neki, hogy adja be Elemérnek, de ezt visszautasitotta. Béla később mindenféle igéretekkel akarta rávenni a gyilkosságra és a mikor erre nem volt hajlandó, megfenyegette, vigyázzon, mert lelövi, ha elárulja.

Tagadja, hogy egy borbélyt akart volna felbérelni gyilkosságra. Mindössze annyit tett, hogy átadta Elemérnek bátyjának azt a levelét, a melylyel a tanyára meghivta.

Ezután Papp Bélát szembesitették Zoltánnal. Mindegyik megmaradt a saját vallomása mellett. Béla szemébe mondja Zoltánnak, hogy ő csalta ki az országutra Elemért. Helmeczi Endre borbélysegéd, a ki Papp Zoltánt borotválta, szemébe mondta, hogy 300 frtot igért neki, ha egy fiatal embert a Szamosba dob; később már 4-500 frtot igért. A borbély csak annyit tudott, hogy az illető fiatal embert Elemérnek hivják.

A bizonyitási eljárást április 23-ikán a tárgyalás második napján már befejezték. Délután mondták el a pörbeszédet.