A jó és hű gazdasági cselédek kitüntetése és megjutalmazása országszerte ünnepélyesen megy végbe, s ennek erkölcsi jelentőségét érzik a derék munkások is.

Kis-Zomborban meghatón folyt le az íly ünnepély. A mikor Rónay Jenő főispán nyolcz felsőtorontáli munkásnak kiosztotta az 50-50 forint jutalmat és a Darányi földművelési miniszter által adományozott elismerő oklevelet, az egyik cseléd, név szerint Szabó István, ki negyven év óta szolgálja gazdáját, Rónay Ernő nagybirtokost, könnyes szemekkel odaállt a főispán elé és kereken kimondta, hogy az ő gazdája mindig tisztességesen megfizette a munkáját, nem szenvedett szükséget semmiben, ő neki ugyan nem kell pénz.

Csak mikor a főispán azzal bíztatta, hogy az nem afféle borravaló, a milyennek ő tán képzeli, hanem elismerése egy munkás, tisztességes élet érdemeinek, akkor vette át a pénzt, de csak úgy, hogy leteszi alapítványnyal olyképen, hogy a száz korona tíz évig kamatozzék, ez idő elteltével pedig a mindenkori évi kamatjövedelem egy zombori Rónay Ernő birtokán dolgozó szorgalmas munkásnak adassék ki jutalom gyanánt.

Az egyszerű munkás szép tettét megéljenezték.